Miközben a Pegasus ügyeket vizsgáló eus bizottságnak méretes fityiszt mutatott jó Varga Judit miniszterasszony a jogállam védelmében, filmnézést rendelt el az alkalmazottainak. Egészen pontosan a minisztériumban megtartották az első Filmklub estet, a Blokád című filmalkotást nézette meg a beosztottakkal jó miniszterasszony. A Blokádot ismerjük. Szar film. Hogy miért kellett ezt megnézni, az a múlt homályából érthető, amikor a munkásosztályt és a vele szövetséges parasztságot ideológiailag képezni kellett, hogy esetleg megtudják, mi a franc lehet az a Duma bojkottja.
Hogy teljes legyen az élmény, a szerencsétlen minisztériumi dolgozók beszélgetést is meghallgathattak az alkotókkal plusz Gulyás miniszterrel, aki jó miniszterasszony Facebook-bejegyzése szerint „kötetlen légkörben mesélt a közelmúlt történelméről, a rendszerváltozás eseményeiről, Antall József történelmi és józan karakteréről”. No most, a cukipofa Gulyás 1981-ben született, így érthető, ha kiskölökként akkora benyomása volt Antall Józsefről, amit ma elő is bír adni. Illetve nem tudjuk, honnan szerezte az ismereteit, amelyek ezek szerint józanok, mérvadóak, Gulyás Gergely ma már a történelem maga.
De nem erről lenne szó ma mégsem, mert minek kötözködjünk azzal, amivel fölösleges. A történelem, az csak valami cafrang, amit alakítani lehet kények és kedvek szerint, s ha ebbe a cirkuszba Gulyás is beszáll, mint a kisúttörő vagy cserkész, tökmindegy, aki látta a tévében a romlásunkat megalapozó Antallt, ezért már hiteles és autentikus forrás, akkor miről beszélünk. Nem is kell, hiszen, mint kitetszik, itt a minisztérium dolgozóinak ideológiai megpuhításáról volt szó, még hálát adhatnak Istennek, hogy jó miniszterasszony nem az Elkúrtukat nézette meg velük. De még az is lehet, ha így folytatják.
És ezen a ponton Varga Judit agyán gondolkozunk, hogy mi lehet abban, illetve, hogy mi nem. Mi lehetett benne ifjú korában, amit a szervilizmus kikoptatott onnan, avagy már akkor is így, a múlt század ötvenes éveinek módján volt huzalozva, leöntve a horthyfasizmus műkereszténységével. Tehát hol romlott el a nacsasszony, estleg gyári hibás volt, ezt nagy valószínűséggel meg már soha nem tudjuk, de egyébiránt nem is érdekes. A gép forog, az alkotó nem pihen. Hanem a dolgozók. Férfiak és nők, ifjak és éltesebbek, hogy mindezt ők hogyan viselik, nos, az volna csak a delikát ismeret, de ez is titok.
Nem ismerünk minisztériumi dolgozót. Lehet, ők már eleve úgy vannak válogatva és kitenyésztve a NER hosszú évei alatt, akik mindezt nem csak elviselik, hanem netán igénylik is. Hogy már a keltetőkből érkeztek, vagy megtörték őket kellően, hogy passzoljanak a dunsztosüvegbe, ezt volna jó tudni. Hogy hogyan válik alattvalóvá az ember, arctalan csinovnyikká, s legfőképp, hogy mindeközben mit érez az egyed. Boldog-e vagy boldogtalan, meglapul vagy lelkesedik, mind-mind olyan lényegi dolgok, amik közelebb vinnének ahhoz, hogy megértsük a NER-lélek lényegét, amit nagy valószínűséggel a Csótány adott elő.
Mégpedig a nagyvezír évértékelőjéről delirálván, mikor is az alattvaló lét esszenciáját adta nekünk ezzel: „mindegy, hogy nem jó az irány, amit a Viktor mond, ha elhisszük, akkora az a jó irány”. Nem akarnánk Csótány elvtárssal újólag foglalkozni, csak köszönetet mondunk neki szordínósan, hogy megvilágította a lényeget, sokkal plasztikusabban és érthetőbben, mint akármely tanulmány, publicisztika vagy kisregény. Ebben benne van a NER szellemi és erkölcsi foglalata, a homokos, füves, vizes sík, a horizonton valami mahomet bálványalakkal, aki előtt le kell borulni. De legalábbis ajánlatos, hogy legyen rétes estére.
Ebbe a nevelési kódexbe tartozik a minisztériumi dolgozók nagy, közös filmnézése Gulyás miniszter szellemi útmutatásával, de még régebben ilyen volt az is, amikor egy másikban megszabták a dolgozóknak, milyen szavakat használhatnak, melyeket nem ajánlatos vagy egyenesen tiltott. Így néz ki Magyarország-átnevelőtábor, ahol a legkisebbektől a legnagyobbakig, a leghülyébbtől a legostobábbig mind-mind belekerülnek a nagy agymosógépbe, hogy a szárogatóhoz érkezve már csak az Orbán illat maradjon meg bennük, hogy hajtogatás után mindörökre megőrződjék. Veszünk elfele.
Legutóbbi hozzászólások