Kilenc hónappal a háború kitörése után Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az orosz–ukrán háború nemzetpolitikai hatásainak stratégiai elemzéséért és nyomon követéséért felelős miniszteri biztossá nevezte ki Szász Jenőt. Nem tudjuk, miért tett ilyet Semjén Zsolt, mint ahogyan azt sem, milyen készségekkel kell rendelkeznie egy háborúfigyelő miniszteri biztosnak. Hogy mit néz, és min keresztül. Ha a Hende hajdani lekupakolt gukkerjén át, akkor nem sokat lát, ha másképp figyel, nem ér. Kétségemre hozott mentségemül előadom, magam is mást sem teszek február óta, mint a háborút lesem, de rám nem figyelt fel Semjén Zsolt. Igaz, sírni nem fogok emiatt, annak más oka lesz.
Ám mielőtt elmerülnék az önsajnálatban, tényleg el kellene gondolkoznunk azon a nagy titkon, amit egy háború szemmel tartása jelent. A rakéták íve, az elsötétülő városok, felrobbantott emberek, vagy mi igényel miniszteri biztosi kinevezést, mert úgy vélnénk, arra való a hadsereg a NATO-val megerősítve, a külügy és más efféle készségek. Sőt, mint emlékezhetünk, a harcok kitörésekor maga a kedves vezető ment a határra háborút nézni a saját szemével, de még ő sem látott semmit. Mit várhatunk akkor egy Szász Jenőtől, milyen felfedezéseket és nóvumokat, ezt sose tudjuk meg, de erős a gyanúnk, hogy maga a kinevezett sem. Kajánul gondoljuk, hogy ennek olyan operatív törzs szaga van, s annyit is ér.
Felhívnánk azonban a figyelmet arra, hogy a kinevezés 2024. október végéig szól, ezek szerint Semjén – mint a megbízást jegyző atyaisten – tud valamit, illetve netán a hasára ütött, hogy meddig is legyen ez a Jenő a gukkeres ember, és ez jött ki. Még továbbá emlékezzünk arra is, hogy a kedves vezető még a tavaszon, mint minden titkok tudója jelentette ki a tutit, hogy májusban mindennek vége lesz. Mármint a háborúnak, nem a világnak, de csalatkoznia kellett, nekünk viszont nem, mert azzal a tudással vértezettek vagyunk, hogy ne azt nézzük, amit mond, hanem, amit csinál. Csak akkor vagyunk bajban, ha egyáltalán nem csinál semmit sem, hanem csak pofázik végtelenül és szakadatlan.
Be nem áll a szája neki mostanában. Már a Facebook-követői is szóvá tették, hogy mintha összevissza beszélne, pedig nem is kell ahhoz olvasni urunkat, hogy ezzel a tudással vértezettek legyünk. Halljuk őt, látjuk is olykor. No de, hogy így dekoncentrálódott a háborúra irányított figyelem, hogy a kedves vezetőnek csak szőrmentén, a Szász hadijelentéseit átfutva kell figyelni csapataink mozgását, nagy valószínűséggel jut majd ideje a velünk való törődésre, és máris heppi lesz minden szügyig. Ugyanakkor a megbízás kétéves időtartama arra irányítja figyelmünket, ha ezt tudják, akkor miért kell napestig a békéről óbégatni, a történetbe ezen a ponton egy kis fals kerül, de ettől szép mégis. Egyenesen gyönyörű.
Ám mélázzunk el azon, hogy a faipari végzettségű, polgármesteri tapasztalattal bíró, és amúgy is a nemzetstratégia nyűgét cipelő Szász milyen új látásmóddal gyarapítja a háborús ismereteket, amit nem látnak a műholdak, nem tud az amerikai hírszerzés, és nem mondja be a tévé naponta ötször. Nem tudható. Illetve az vélhető, hogy a talpasoknak vetett újabb morzsa ez, akiknek abban a tudatban kell tengetniük a nyomorult életüket, hogy bölcs vezérük megvédi őket. Nos, ez egy újabb tapasz, amely ahhoz hasonlatos, mint amikor kiderült, hogy Novák ’álamelnök Katika is kéthetente kap jelentést a magyar vezérkartól. Akkor most innentől Szásszal figyelik a hadi dolgokat közösen.
Egy popsitörlős háziasszony és egy ács vagy favágó, nem tudjuk, Szász milyen tanulmányokat folytatott, mielőtt nemzetstratégiai bigyó lett belőle. Mindebből azonban így Novákkal megspékelve újabb bizonyságot kaptunk arról, hogy ezek úgy értenek mindenhez is, hogy voltaképp nem értenek semmihez sem, és ez a felállás okozza országunk fergeteges szárnyalását, amit magunk is tapasztalhatunk mindennapjainkban. Ahhoz képest, hogy valójában szóhoz sem jutok a kinevezés – megbízás – hírét olvasva, egészen bőven jönnek elő belőlem a betűk, de nem azért, mert mindenről ugyanaz jut eszembe, hanem mert mindig ugyanaz történik, esetleg más alakban. Körkörös rothadás az életünk, s mi dalolunk benne.
Vélemény, hozzászólás?