Európa nem méltó Orbánra

Hallottunk már érdekes dolgokat a fideszistáktól eddig is a világról és benne magukról – hadaik élén Orbán Viktor bölcs vezérük -, de a helyzet fokozódik. Ha azt mondom, Deutsch EP képviselő lakossági fórumozott, és adta elő bölcsességeit a szavait szürcsölő talpasoknak, akkor önök meg azt mondják nekem, hülye az, minek vele foglalkozni. És voltaképp ebben igazuk is van. No de, mondom én erre makacsul és hajthatatlanul, csak figyelni kell rá, mert az a szomorú állapot van, hogy igazából Deutsch sem klasszisokkal hülyébb, mint az összes többi, mert mind ugyanazt mondja. Ha tehát megnézzük, miket beszél össze ő, máris tudjuk, mivel van tele a rajongók feje. Úgyhogy ez egy laboratórium.

Nem szaporítanám különösebben a szót a Nagykátán elhangzottakról, hanem in medias res csapunk a húrok közé, mert ahhoz képest, amit most mondok, mutatván Deutsch EP képviselő lelkének éjfekete, agyának zakkant tartalmáról, minden egyéb másodlagos. Másról voltaképp nem is kell beszélni, mert ez Deutsch – és a rajongók – univerzuma maga. Azt hallották a nagykátaiak, és olvastuk mi is, hogy Deutsch EP képviselő szerint Orbán Viktor kies hazánkat ugyan enkezével mentette meg a mostani vérzivatarban, ezért olyan kurva jó most, ellenben és viszont Európát – mind az egészet – nem sikerült eltántorítania az önsorsrontástól. Nem hallgattak a végtelen bölcsességére, és most leshetnek ránk irigykedve.

Ehhöz képest kapott tegnap sapkát a tojás meg a krumpli is mint jólétünk záloga, mindeközben bezár a fél ország télire, mert vagy nem lesz gáz, vagy, ha igen, képtelen lesz kifizetni. Ugyanakkor a végóráit élő Európa vezetője, az Ursula nevű tegnap bejelentette, Európa fölkészült a télre, intézkedéseikkel – amelyeket Orbán bölcsessége és akarata ellen hoztak – kétharmadával csökkent a gáz ára, de elmondta, az se lenne baj, ha Putyin egy dekát se küldene. Európa köszöni szépen, egész jól van, csak Deutsch nem látja Brüsszelből, mert elvakítja őtet a ragyogás. Vagy olyan lelkiállapotban leledzik, mint Nagy Ferenc Csótány, aki szintén tegnap rebegett imát: „Örülök, hogy Orbán Viktor a miniszterelnökünk, ő vigyáz ránk”.

Ez a csótányos közbevetés csak egy kis színes volt, mutatva azt, milyenné válik az ember, ha sok Deutschot hallgat. De mondhattam volna akármelyik másikat is, mint már említettem a dolgozat elején. Illetve, idetehetnénk még a hangzók közé a fideszsajtót is, amelyik reggeltől estig hatalmas töménységben okádja ugyanezt. Nem csoda, ha az ilyen csótányoknak elmegy az esze, és akkor még Mari néniről a sparhelt mellett nem is beszéltünk egyáltalán, de most már arra is mondhatjuk: minek. Ez itt az alapállapot egyik fele, a másik pedig az, hogy a Fidesz – élén Orbán nagy és bölcs vezérrel – most már az anyukáját is eladná, hogy kapjon a végvonagló Európa pénzéből. Lehangoló, amit művelnek.

Viszont az az érdekes az egészben, hogy még így sem biztos, hogy kapnak. Őszintén szólva, ha mi lennénk Európa, egy kanyit sem adnánk. Mert megszemélyesítve a történetet, ki adna egy olyan koldusnak szívesen, aki koldus a könyörgés közben szidja a kurva anyánkat, és ki is oktatna arról, hogy hülyék vagyunk. Most, hogy jön a tél, és még a tojás is sityakot kapott, hogy forradalom ne törjön ki, a Fidesznek és Orbánnak be kell látnia, hogy jó azért tartozni valahová, ahová melegedni térhet az ember. Ilyen vágyaik közepette pedig – amelyek voltaképp a túlélést jelentik – egy pofáncsapással érhetett fel, hogy ők már idestova egy éve kepesztetnek a pénzükért, a színész Zelenszkij meg kapott.

Nem is keveset, mert amikor Ursula bejelentette, hogy köszönik, ez a tél rendben is lesz, ugyanazzal a lendülettel mesélte el azt is, hogy Ukrajnának tizennyolc milliárd eurót szánnak jövőre, hogy túléljék a telet, és Putyint. Ezzel a gesztussal voltaképp Ukrajna és a megvetett bohóc, Zelenszkij, végleg Európa kebelére öleltetett, üdvözölték őket abban a klubban, ahonnan minket pedig a legszívesebben kihajítanának. Így rajzolódtak ki az erőviszonyok tegnap, és ilyen körülmények között, erre mondta Deutsch, EP képviselő, hogy Orbánnak nem sikerült eltántorítania Európát az önsorsrontástól. Deutsch, EP képviselő orrát bele kellene verni a valóságba, hogy megtapasztalhassa, kinek a sorsa és hol romlott el.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum