Zárótűz a Ryanair ellen

Varga Judit kis, leidiótázott (Nagy Márton) kollégájának segítségére sietett a Ryanair elleni öldöklő küzdelemben. Saját hatáskörben, mint miniszteriális feladat, soron kívüli fogyasztóvédelmi vizsgálatot rendelt el a renitens légitársaság ellen, hogy megemlegessék a magyarok istenét, alkalmasint elszedjék a pénzét, netán elüldözzék kies hazánk területéről, mert nem hajlandó részt venni Orbán színjátékában. Hogy rögzítsük – bár tudjuk, de azért mégis -, a Rayanairnek két bűne van. Az egyik – és ez a kisebbik -, hogy nyilvánosan csinált bohócot Nagy Márton miniszterből. A másik – és ez tűnik fajsúlyosabbnak -, kijelentette, a rá kivetett extraprofitadót tovább hárítja a fogyasztóra, mert nemhogy extra, de semmilyen nyeresége nincsen. A Ryanair ezzel az adóáthárítással elkezdte ásni a saját sírját.

Legalábbis Magyarországon. Elindulásként a kályhától itt az a színjáték zajlik, hogy pártunk és kormányunk – szavakban legalábbis – a világ minden pénzét a bávatag állampolgárok zsebébe tömi, onnan ő egy krajcárt ki nem vesz, hogy mindenki tejben-vajban fürödhessék szerte a birodalomban. Menczer Tamás állambigyó is épp tegnap jelentette ki nagy hangon, hogy a mi kormányunk nem az adóemelés kormánya – lásd globális minimumadó, de erről majd máskor -, és ugyanekkor látjuk, tényleg nem emel adót, hanem inkább újakat vet ki. És ez a kettő tényleg nem ugyanaz. Hanem egészen más. A hallgatólagos megegyezés az volt eddig a gazdaság szereplői és a NER között, hogy miközben Orbán szavakban a bávatagoktól semmit el nem vesz, azzal viszont nem törődik, ha más nyúl Feri bátyám zsebébe.

Legalábbis, amíg ki nem derül, hogy a mocskos multi (etc.) azért emel árat, mert épp Orbán miatt erre kényszerül. A Ryanair ezt a ki nem mondott egyezséget szegte meg, amikor nagy hangon kijelentette, a NER elszedi a pénzét, amit ő meg az utastól hajt be, így, ha az áremelés miatt valaki hőbörögne, akkor gondoljon Orbánra. Ez olyan repedés a Fidesz rózsaszínű és álságos világán, ami megtorlásként vért kíván. Márton miniszter lehülyézése sem az ő kis önérzete miatt ciki, hanem, mert ez is a lukat mutatja a hazugságon. Hogy aztán Varga Judit, mint a joggal szembeni küzdelem igazi harcosa, mondhatni a NER amazonja nevét vállalva beleáll ebbe, azt mutatja, hogy innentől a kis csetepaté véresen komoly, és az egyik fél haláláig tart, de ez nem az az ország, ahol a Ryanair megúszhatná.

Kétmilliárd forint ha Mészárosnak és vőmuramnak ugyan nem, de egy Ryanairnek nagy pénz, és ennyi büntetés is kinéz neki a soron kívüli fogyasztóvédelmi vizsgálat nyomán, aminek a kimenetele ezek után már nem is lehet kérdéses. Mert, hogy el ne feledjük, azzal Varga is tisztában van, hogy az adó tovább hárítása egyáltalán nem jogalap a renitens megrendszabályozására. Ezért most hirtelen előkerültek olyan vádak, hogy a Ryanair csúnyán beszél az utasokkal, elkavarja a bőröndjeit vagy csámpás stewardeseket foglalkoztat, ami eddig is így volt, de mindezideig senkit nem érdekelt. Most viszont nagyon is, hirtelen születtek komoly, géppel írt feljelentések, és mutassanak akár egyetlen embert, akiről Virág elvtárs nem bizonyítja be két perc alatt, hogy bűnös.

Na, ugye, és már helyben is vagyunk a NER libafostos világában. És ezen a ponton vetül fel az is, amit majd a jövő bizonyíthat, hogy a Rayanair elüldözése az országból valami magasabb célokat szolgál, például, hogy általa valamely nertárs olcsóbban juthasson hozzá ahhoz, amit magának bekebelezésileg kiszemelt. A végső cél mindig valami ilyesmi, legyen bár akármilyen pátoszos magasztosságba, fennköltségbe csomagolva, momentán valószínűleg a Rayanair okán és kapcsán valamilyen rablás előkészítése folyik, minden más csak máz a szartortán. Hogy félreértés ne essék, nekünk a Ryanair se nem cimboránk, se nem a szívünk szottya, csak mindezideig élveztük azt az üde színfoltot, amit viselkedése a NER-rel szemben ezekben a napokban jelentett. Ő volt a mi kis Lúdas Matyink, aki Döbröginek ellenáll.

Tudtuk, hogy le nem győzheti. De legalább megpróbálta, a végét pedig innentől sejtjük. Varga elrendelése a háborúban a zárótűz, a nehéztüzérség bevetése a végső nagy roham előtt, amelynek végén a Ryanair torkát átharapják, vagy menekülésre késztetik a kipcsakok földjéről, hogy még vissza se nézzen. Bár lehet, nem is akar igazán. Mindebben pedig az a tragédia, hogy ha ez így lesz, márpedig így, az a művelt nagyközönség számára újólag csak azt bizonyítja, hogy az ország, amelynek lakosai vagyunk, olyan hely, ahol bármi megtörténhet az idegennel, mert itt más szabályok szerint zajlanak a dolgok. És nem akarnánk két kézzel Putyin birodalmára mutogatni, ahonnan az ügyek rendezésének módját másoljuk. Nincs tanulság, sem megnyugtató lezárás. A vég kezdete van.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum