Bombamese

Neria emberemlékezet óta hadban állt. Már alig emlékezett rá valaki, de évtizedekkel ezelőtt, még mielőtt Prüsszeliának üzent volna hadat, a Nagy Erkély (aki rengeteg alakban létezett és rengeteg néven neveződött, mint például Miniduce, Trottyos Szar vagy épp Óegygé), Muszkóviával küzdött erősen. Voltaképp karrierjének felívelése és szárnyalása akkor kezdődött, amikor egy nagy ünnepen, ahová senki nem hívta, de odatolakodott és bekönyörögte magát, mikrofonhoz jutott, és fiatalságának minden lendületével kappanhangon ordította a levegőégbe és a tömeg közé, hogy muszkik haza. Mindenki lesett szemre-fejre, mert muszkik nem voltak sehol, de elnézték neki, hadd mondja csak ez a jóravaló fiatalember, nem árt vele senkinek, és készek is voltak elfelejteni az egészet.

Amikor azonban hatalomra jutott először, nekiláttak a nagy történelemírók kitépkedni az összes lapokat minden történelemkönyvből, és újakat ragasztani beléjük azzal, hogy a Nagy Erkély űzte el a muszkikat az országból, ami akkor még nem Neria volt, következésképp a történelmi fejlődés egy alacsonyabb szintjén állt, amit jó lett volna el is felejteni. De ezt nem lehetett, mert akkor nem mondhatta volna kappanhangon, nem kiálthatta volna velőig hatolóan a Nagy Erkély (akkor még a Kis Focista), hogy muszkik haza, ami ma már a történelem kezdetét jelentette, és az örökös háború kirobbanását is. A Nagy Erkély meghirdette a harcot – és hívei csatlakoztak hozzá temérdeken – Muszkóvia, a muszkik, és hazai csatlósaik ellen, akiket tűzzel-vassal irtani kell, mert a nemzetre törnek.

Megemelik a gáz árát meg a rezsit, sőt, turbános idegenekkel hálnak. Ma már Neriának hívják az országot, és a Nagy Erkély olyan régóta van hatalmon, hogy az a képzet alakult ki az egész országban, ez mindig így volt és mindig is így lesz. A Nagy Erkély már mindent bekebelezett, és a muszkikat is legyőzte. Sőt, nagyon jóban lett Muszkóviával, így mind az összes újságjában, rádiójában és a központi teleképen is nagy hangon hadat üzent Prüsszeliának, aki prüsszelisták le akarják vágni a kis nergyermekek kicsi kis kukacát, négereket költöztetnének a spájzba, támadják a kereszténységet, egyáltalán, Prüsszelia a sátán tanyája, akit elneveztek Sorosnak és nagy plakátokat is készítettek róla, hogy ne ő nevessen a végén. Sőt, olyan plakátok is készültek, hogy állítsuk meg Prüsszeliát.

Nagy hadban áll tehát Neria momentán Prüsszeliával. Muszkóviát már el is felejtettük, a muszkikat is, amikor beütött a ménkű meg a baj. Muszkóvia háborúba keveredett, ami a Nagy Erkélynek tetszett ugyan, de nem mondhatta ki, ezért óbégatott mindenütt olyanokat, hogy a béke állíthatja csak meg az inflációt, de egy félmondattal utána már hozzá is tette, hogy ennek oka Prüsszelia, sőt, maga Soros. Nos, hogy rövidre fogjuk, Prüsszeliának tele lett a töke egészen a Nagy Erkéllyel, és – legalábbis a Nagy Erkély összes újságja szerint, amit Kesmának hívtak – le akarta bombázni Neriát, egy atomot szánt neki Olajembargó felirattal, most meg már egy hidrogénes meglepetést, amire azt föstötték feliratul Gázembargó.

De ezt tessenek külföldiül elképzelni, ami így egyben a fenyegető veszedelem. De baj, az nincsen egyáltalán. Mert és ugyanis Neria igazságügyis minisztere, aki valami különös módon igazságüggyel egyáltalán nem foglalkozott, hanem Prüsszeliát szidta reggeltől estig, meg hegedülgetett és dekázgatott, szóval maga Varga (nem Vargáné, aki káposztát főz és a kontya alá üt a gőz, hanem szimplán Varga Igazságügyis) észlelte a fenyegetést. Két bombázó szállt föl Prüsszeliában mondta el -, repülnek felénk sebesen, jujj, uramisten, az egyiken az atom-, hogy Olajembargó, a másikon a hidrogénbomba, és ezen Gázembargó a felirat. Persze külföldiül, de Neriában nem tudnak külföldiül, ezért minden szart le kell fordítani nekik.

Szóval gyöttek a gépek, rajtuk a veszedelem. Legalábbis Varga igazságügyis előadásában, aki a Nagy Erkély jobbkeze volt a Prüsszelia elleni háború, és a Muszkóviával folytatott drúzsba ápolásában. Innentől aztán meggyorsultak az események, legalábbis, ahogyan Varga Igazságügyis elbeszéléséből tudjuk. Szóval jöttek a röpcsik, rajtuk a hidrogén meg az atom, a légvédelem beszart, a Gripenekből kilopták a kerozint, Németh Szilárd már a rezsiért felelt, tehát nem volt, aki megvédje az országot. Mert a Nagy Erkély a függöny mögött reszketett kevlárszkafanderben, és fogta a TEK kezét. Szóval óriási volt a baj meg a veszedelem, ahogyan jöttek Prüsszelia gépei, rajtuk a zatom meg a zoxigén, ja nem a hidrogén.

Má’ itt izgalmamban se tudom, hogy mit beszélek. Szóval hullottak alá a bombák, hogy el ne feledjük, az egyik az atom, és rajta a felirat: Olajembargó, aztán a hidrogénes, erre meg azt föstötték a prüsszeliták, hogy Gázembargó. Már mindenki becsukta a szemét Neriában, mind az összes népek várták a nagy durranást, mikor is Varga Igazságügyis fogta az egyiket, csűdre vette, dekázott vele kettőt, majd visszabikázta Prüsszeliába, és aztán a másikat is hasonképp a körömcipőjével. Majd eljátszott egy szonátát, az ellenséges gépek (egyiket a Soros vezette, a másikat a fia) farkukat behúzva fordultak vissza dolguk végezetlen, a Nagy Erkély pedig kiszólt a függöny mögül, hogy: elmentek? Vége van? Azt hiszem, beszartam.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum