Tegnap esősiten szarrá áztatta a bűnös Budapestet, leállt a közlekedés és utcák szakadtak be a víz súlya alatt, ami biztosan büntetés azért, ahogyan viselkedtek április harmadikán a helyiek. Ez a vízözön kezdete, illetve még Jerikó sorsa is kinéz, ha valaki rendbe nem teszi a dolgokat, utat nem mutat, jelöli ki a sövényt jelzőkarókat gátakat. Németh Szilárd örvendezett nagyon, hogy a birkózóakadémiája fölé, mellé és hozzá is megérkezett a brutális eső. Hogy miért, azt nem tudni, de videót abszolvált róla, miszerint „Medárd után egy nappal megjött az égi áldás ide a Kozma István Magyar Birkózó Akadémiára is. Woohoo!”
Nem tudjuk, miért boldog az özönvíztől hősünk, az viszont feltűnő nagyon, hogy nem népi-nemzethy, senem zsidó-görög-római módon fejezi ki boldogságát, hanem, mintha Coca-Cola mámorban fetrengene a múlt század ötvenes éveiben. És amit itt most előadunk róla, az megmutatja, valóban ott is van, illetve még távolabb, valahol a feudumok világában, ahol Csepel szigete, az ott lakó jobbágyok, a földek, rétek, birkózó akadémiák és mindenféle más jószágok az övé volnának, amelyek felett ítélhet, javaik fölött rendelkezhet, és még pallosjoga is lehet, mert ő a Párt választókerületi elnöke arrafelé.
Az egész zavaros birtokviszonyt és jogokat nézve olyan ájer üli meg lelkünket, mintha Németh Szilárd régi idők kerületi (vagy falusi) párttitkára lenne azok minden szellemi képességével és mindenható hatalmával, ám mindehhez hősünk még valami misztikumot is hozzá illeszt, mint aki ebbéli hatalmát nagyobb erőktől kapta volna, uralma a sziget fölött Istentől eredeztethető. Mástól egyébként nem is lehet, mert és ugyanis a helyi népek már többször kifejezték abbéli óhajukat (lásd választás), hogy nem őt szeretnék képviselőjüknek, hősünk viszont mégis annak képzeli magát, sőt, mint majd kiderül, még ennél is többnek.
Mielőtt azonban erről festenénk képet Némethről glóriával a fején és lángpalossal a kezében, emlékezzünk másikakra is, ahol Németh Szilárd másfajta szerepekben mutatkozik. Mégpedig abban, hogy tövig nyalja a kedves vezető valagát. E célból születtek azok a képek, amelyeken szocreál stílusban tölti ki a nemzeti konzultációt, vagy a kedves vezető után fél órával áldatja meg a saját irodáját is mindenféle csuhásokkal (by: I. Orbán Viktor). Németh Szilárd tehát egy szervilis féreg, akinek másból sem áll az élete, mint hűsége bizonyításáról, más irányban viszont, tehát lefelé azt tesz, amit csak akar. Legalábbis így gondolja az életet.
Voltaképp itt érkezünk el mondandónkhoz, ami nem lesz új, ellenben legalább megdöbbentő. Mert tudtuk azt, hogy a NER berendezkedése ilyen, láttuk és éreztük a bőrünkön az iszonyt, node ennyire penetránsan még nem maszatolták a képünkbe, mit gondolnak a világról, benne magukról és rólunk, de ebben a konkrét esetben, hogy Németh Szilárd mit képzel önmagáról. Hát, fura dolgokat, mit ne mondjunk. Ezt megtudni és megérteni nekünk Ábel Attila, Csepel fideszes alpolgármestere segít, aki interjút adott a Népszavának, mert nem tudta, mit cselekszik. (Béke poraira, látjuk a dicstelen véget.)
Nos, azt mesélte a lapnak ez a halálra ítélt, hogy „A Fideszben ő áll magasabban a ranglétrán, és meggyőződéssel vallja, hogy választókerületi elnökként joga van akár megbuktatni is a polgármestert. Akkor is, ha sikeres, és ha ebbe a helyi Fidesz belebukik. A képviselő úrnak ugyanis valójában az volt a baja, hogy nem ő a polgármester. Összeférhetetlenség miatt nem is lehetett volna, de ezt képtelen volt elfogadni és elviselni. Évről évre egyre durvább vádakkal támadta Borbély Lénárdot”. – Lennének önök mindezek után Ábel alpolgármester helyében? Ugyehogy nem, de, ha már feláldozta magát, még idézzük őt.
„Ha így folytatódik, garantáltan meg fogja buktatni a Fidesz alelnöke a Fideszt Csepelen. A képviselő úr párton belül sem titkolja, hogy erre készül, és ezzel lényegében ellenzéki kézre akarja adni Csepelt. Nekem ebből személyes okokból lett elegem. Senkiben sem bízik, ezért próbál minden lehetséges pozíciót maga betölteni.” – Idáig semmi különös nincs a dologban, ez a történet lejátszódhatott volna akármely pártirodán Kádár alatt valami füstös kisvárosban, és tudtuk is, hogy a gauleiterek már csak ilyenek. Az összes fideszes így viselkedik a maga kis szemétdombján, mindenki ott mindenható, míg felfelé csicska.
Ettől elég undorító ez az egész, és ettől van hányingerünk tizenkét hosszú éve, de Németh Szilárd még egy szintet meglép. Ábel alpolgármester még azt is előadja, hogy „van egy zavaros elmélete, amely szerint az Alaptörvény leírt szövege felett áll egy láthatatlan, élő alkotmány, amit a Fidesz választókerületi elnökei testesítenek meg. Mivel ő az alkotmányozó többség tagja, ő saját magát az Alaptörvény feletti élő alkotmánynak tartja, aki szóban törvénykezik. Erre vezeti vissza, hogy nem a megválasztott polgármester a polgármester, hanem a választókerületi elnök… álláspontja szerint övé a hatalom, nekünk nincs jogunk semmiben sem vitatkozni vele”.
Ezt az egészet nem igazán kommentálnánk. Megköszönjük Ábel alpolgármesternek az értékes információkat azzal az intéssel, hogy vigyázzon a kedves egészségére mindezek után. Viszont, hogy megtudtuk, miszerint Németh elvtárs valami helyi félistennek képzeli magát, mindjárt más szemmel nézzük a velőspacaljait, amelyek nem a józan gasztronómia szavára, hanem valami égi sugallatra születhettek. Mert kiderült, hogy Németh Szilárd a kiválasztott. Vagy csak hiszi, ez voltaképp lényegtelen. Mert ezzel a tudattal jár kel a kajla világban, míg viszont a Lipót meg zárva van, és más elmeorvosok sem rendelnek
Vélemény, hozzászólás?