Az ördögi Zelenszkij a magyar ellenzékkel kart karba öltve, Soros és természetesen Gyurcsány vezérletével dolgozik a démoni terven, ami az, hogy a stratégiai nyugalomból kirángatva kies hazánkat háborúba taszítsa. Mindebből pedig egy dolog fakad, hogy április harmadikán Orbánra szabad szavazni csakis abból a megfontolásból, hogy kizárólag „ő tudja az ország békéjét és biztonságát garantálni”. Még továbbá ők így együtt (Zelenszkij és a magyar balos haverjai) veszélybe sodorják a rezsicsökkentést, és kies hazánk azonmód megfagy. Gyáraink és üzemeink leállnak, autóinkba nem jut benzin, és mindmeghalunk.
Ilyeneken fondorkodnak ezek közösen a Fidesz szerint. Ezt nem én találtam ki nem az ujjamból szoptam, hanem tőlük olvastam, miközben tőlünk pár méterre patakokban folyik a vér, és Putyin folyatja. Tőle egészen elhatárolódni viszont nem igazán akaródzik, ami miatt szintén csak madárfüttyös hazánk a szélesebb közösség szemében a gyalázatosság új szintjére lépett, hogy már a lengyelek is utálnak. Elindultunk tehát Szerbiába új barátok után nézni. Ahogyan közeledik a választás, úgy fokozódik a helyzet. A választás nagyon közeledik, a helyzet tehát nagyon fokozódik, a téboly ennek következtében intézményesül.
Az állami szintre emelt őrületet jellegéből fakadóan a józan ész szempontjából nem lehet vizsgálni, mert eleve ennek ellentéte vagy hiánya az esszenciája. A valósághoz fakadó viszonya a csökkent tudati tartalmak miatt illékony, de mint minden reflexió, abból fakad, így viszonyítási pontnak azért tekinthető. A mi kis szarosfazék tébolydánk, kakukkfészkünk mintegy így elsősorban morális oldalról és szemszögből vizsgálható, természetesen azok számára, akiknek ilyen készségük még maradt. Akik megemlítődnek a mai rácsodálkozásban a Fideszből és szűk holdudvarból, azoknak erkölcseik eleve nincsenek, és azt sem tudjuk, voltak-e egykoron, azaz valaha.
Ha volna nekik ilyenjük – lélek, tartás, egyenesség és érzelem -, akkor nem lehetnének a galeri tagjai. Nodehogy nyomokban lelhető-e bennük valamennyi, azt nézzük át máma – bár a végeredmény biztos tudatában -, illetve arra pillantunk rá, a valóság miképp jelenik meg az őrületben. Így ebből fakadóan azt mivel próbálják meg etetni a nyájat, hogy annak tagjai voksukkal lehetővé tegyék, hogy a téboly folytatódhassék. Elemi, már egzisztenciális érdek ez, és itt, e fogalomnál nem a pénztárcára, hanem annak filozófiai vetületére gondolunk, de nem kell ennyire túlbonyolítani a dolgot, amikor egy kupac ganyét vizsgálgatunk. Pedig azt.
Külügyminiszterünk az első a sorból, aki már sokszor kiírta magát a Brehm kultúrnépek fejezetéből, tegnap viszont végleg és egészen. Zelenszkijt – akit amúgy állva szoktak tapsolni ott, ahol megszólal – a stílusról oktatta ki lekezelően, mondván, hogy elnézi neki a zaklatottságot, amellyel a főnökét (Orbánt) kioktatta arról, döntse el, melyik oldalra áll. Szijjártó ott állt a tarajával és a haldoklóba rúgott, erre pedig nem sok mentség van. Részéről magyarázat talán annyi, hogy ezzel alapozott meg a kétmilliós Philip – mint Fidesz fizette celeb és influenszer – gyalázatának, aki Szijjártó vonatára felülve per tu küldte el melegebb éghajlatra az ukrán elnököt.
Erre már tényleg nincsen mentség, nem mintha annyira keresnénk Orbán egyik fő felszopójának esetében, de tegnap azért szintet lépett ő is. Nem idéznénk bővebben a gyalázatot, elég csak a felütést, ami ez: „Nem szégyelled magad Zelenszkij”, ami után kiokádta magából az egész aljas Fidesz-mantrát. Azért mégis kicsit a velejéből: „Éppen ugyanabból az amerikai kottából beszélsz és hergelsz, mint a magyar baloldal politikusai. Akik Márki-Zay Pétertől a Momentumos és Párbeszédes hálózati ügynökhaverjaidon át a Gyurcsány-lista minden egyes megszólalóján keresztül ugyanazt a nótát fújjátok” – Nem igazán tennénk hozzá ehhez semmit sem.
Tessenek dönteni, mint ahogyan arról is, hogy rátegyük a tetőt az építményre Lázár János víziójával, amit már az induláskor citáltunk, de elismételjük újra, mert ez rögzül a bávatagok fejében: „ő (mármint Orbán, a szerk.) tudja az ország békéjét és biztonságát garantálni”. Innen is látszik, hogy nem túloztunk, amikor intézményesített tébolyról beszéltünk, ami ráadásul olyan, hogy már nem igazán lehet megállapítani, ki az ápolt és ki az ápoló, mert ezek közösen rázzák a ketrecüket. Tényleg fokozódik a helyzet. Fokozzák, és addig rángatják a rácsokat, míg végül az egész rohadt kóceráj recsegve omlik össze azzal a tragédiával, hogy minket is maga alá temet.
Vélemény, hozzászólás?