Unom én ezt az egészet, unlak én benneteket, de nagyon

A kedves vezető három helikopterrel röpült Debrecenbe határügyeket intézni kelet felé, a drón dél-délnyugat irányban szelte át a magyari levegőeget, hogy horvátba’ lezuhanjon, Németh Szilárd meg fölfelé mászik egy villanyoszlopon. Van tehát nekünk vertikális és horizontális mozgásunk is, ám egyáltalán nem mindegy, ki melyiket választja. „Magyarország előre megy, nem hátra” – mint tudjuk minden fideszistától. Bármi történik, ezzel fejeznek be mindent, mintha, sőt, akárha Cato volna az összes a dumájával: „Ceterum censeo Carthaginem esse delendam”. A fideszistáknak így tehát a vízszintes irányú mozgás az ajánlatos, aminek más súlyos oka is akad.

Ellenzékünk is rájött, hogy a magyari egyszerű népeket faékekkel kell és lehet megszólítani, ő meg kitalálták, miszerint „Csak felfelé”. Ez se jobb, mégis valami, azt mégse mondhatták, hogy csak hátra vagy csak lefelé, ha már ennyire bele kell veszni az irányokba. Innen nézvést Németh Szilárd, amikor villanyoszlopra mászik, a vertikális haladásával árulónak minősül a felfelé törekvésével, tehát a katonai bíróságnak (rögtönítélő) kell döntenie felette a filmekben megszokott ítélettel. Ám mindez is csak ábránd, tovább gondolása annak mintegy, ahová jutottunk, a mi mostani homokos, füves és vizes síkunkra per JózsefA, illetve a piszkos gatyás bamba társakig, per AdyE.

Összefoglalom: mindenki hülye, és mindenki még hülyébbnek van nézve. Mert mire utal, ahogyan a bálnatestű Németh Szilárd egy villanyoszlopon balettozik, ami mutatvánnyal a Fidesz helyi üdvöskéjét véli támogatni, odaírva erre az elképesztő képre, illetve alája, hogy a delikvensnek hajrá. Mintha a fideszista képviselőjelölt (valami Szászfalvi László) egy futballcsapat lenne. Vagy futballmeccs. A pacalkirály azonban okkal hiheti, hogy jót tesz a jelölttel, mert netán komolyan vehette Bagdy Emőke róla szóló állítását, miszerint nála hitelesebb politikust nem ismer. De ki az a Bagdy Emőke, hogy neki hinni lehessen. Egyáltalán ki az, aki komolyan vehető ebben a kuplerájban.

Lényeges kérdés ez, mert a felszopási sorok hitelességét adja vagy cáfolja meg eljutva az ormokig, ahol is maga Orbán Viktor áll a trottyos gatyájával Putyin előtt, akiről leszakadni egészen máig nem tudott, viszont kihasználja az általa keltett pokoli káoszt, és röpköd itt nekünk, mint valami lökött vadkacsa. Két hét múlva választás, sürögni kell, nem is kormánygép, nem is kormányhelikopter, gyorsul az idő, ahogyan a történelemben először Adolf is szanaszét röpködte magát a maga választásai előtt, volt honnan tanulni, és van is még. Azt is, hogy mit látunk, illetve mit engednek látni nekünk az illékony valóságból, és ami ez, a balettozó Németh Szilárd, ami nem épp semmi.

És ehhez azt sulykolva a bávatagok fejébe, hogy míg a kedves vezető éjt nappallá téve sürög érettünk a Debrecenbe költözött határon, teremti meg a stratégiai nyugalmat a helikopterezéssel, addig a baloldal úgy tör nemzetére épp ezúttal, hogy magyar katonákat küldene a háborúba meghalni. Régóta föltűnt már ez az ordenáré orbánság, de ezúttal Márki-Zay füléig is eljutott, aki emiatt feljelentést tesz rémhírterjesztés és közösség elleni uszítás miatt legfőképp azért, mert azt állítják róla, amit az elébb részleteztünk, hogy a baloldal háborúpárti volna. Nem verném a mellemet, de ezt már rég fölfedeztem, Márki-Zay tehát elkésett.

Viszont mégsem egészen. Mindenki elkésett ugyanis, mert így visszatekintve és összegezve megállapítható immár, hogy a tizenkét éves Fidesz-kormányzás végig nem egyéb volt, mint rémhírterjesztés és közösség elleni uszítás, amit ilyen képekkel próbáltak lenyomni az emberek torkán, mint midőn Németh Szilárd egy villanyoszlopon próbál lebegni. Hogy ez miképp hat a választópolgárra, hogy rohan-e tőle rájuk szavazni, azt én nem tudhatom, miképp azt sem, hányan alélnak el Orbán határra vonulós kék dzsekijétől. És ebbe a sorba tartozik Áder pecabotja vagy VargaJ hegedűje is, amivel sugallni igyekeznek, hogy emberek. Ennél nagyobb hazugság pedig nincs.

Mert mire megy Márki-Zay a feljelentésével, semmire se, mire az ellenzék a drónvizsgáló bizottságával, amire el sem mentek a fideszisták, vagy épp hová jutnak és jutottak Hadházy feljelentései a világra szóló lopásokról. Na ugye. Itt az van, hogy míg Orbán előadja nekünk a röpködő honmentő koldust, addig Hatvanpuszta épül, míg az ország költségvetése romokban, Mészáros gazdagszik, amivel mindent is elmeséltem. Semmi nem változott, ugyanaz a ganaj minden, csak a háború miatt és a választások közeledtével egy kupacban látszanak a dolgok. Erre az egészre pedig egy reakció lehetséges, mégpedig Störr kapitány apukájáé, aki nem sokkal halála előtt így szólt: „Unom én ezt az egészet, unlak én benneteket, de nagyon”.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum