Ha eljön Gy.

A kedves vezető tegnap megnyilvánult a közösségi térben, és azt böfögte oda, hogy nem szabad a baloldalra szavazni, mert azok háborúba vinnék vitéz fiainkat. Érdemes idézni: „A baloldal magyar katonákat és fegyvereket küldene a háborúba. Ne hagyjuk!” – és még hozzá teszi, hogy erről is dönteni kell április harmadikán. Valaki pofán vághatná már Első Orbán Viktort, hogy egyrészt ne hazudozzon, másrészt ne riogassa – hogy úgy ne mondjuk szarassa be – Mária nénit a sparhelt mellett, mert ez egyrészt nem komilfó, másrészt pedig lassan átfordul büntetőjogi kategóriába. Ezt is megnézhetjük.

„Btk. 338. § Közveszéllyel fenyegetés – 338. § (1) Aki a köznyugalom megzavarására alkalmas olyan valótlan tényt állít, híresztel, vagy azt a látszatot kelti, hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a közveszéllyel fenyegetés a köznyugalmat súlyosan megzavarta.” – Ha tekintetes ügyészség és tekintetes bíróság lennék, tudnám a dolgom, de abból fakadóan, hogy a jogállam definiálhatatlan (vö: Varga J.), nincsen semmi sem.

Nem történnek meg dolgok, amiknek meg kellene történnie, legfőképpen nem vágja képen Orbán Viktort, az, aki a közelében jár. Pedig rászolgál alaposan. Ha csak azt vizsgáljuk meg csokorba kötve, milyen ordasságokkal eteti szeretett és megvezetett népét, akik az M1-et nézve reszketnek már tizenkét éve, hogy Gyurcsány visszajön, és akkor vége lesz a világnak. A Fidesz illékony mélységeit mutatja, hogy ennyi sok év egyeduralom után sincsen egyéb mondanivalója, mint az elmúlt nyolc. Már csak annyi sincs, hogy folytatják. Ennyi van, hogy jujj, ami nem egy cizellált tartalom.

Viszont érdemes végig menni mind a hazugságokon mind, mert a lista végtelen. Szóval itt tartunk, hogy a baloldal – ezentúl az egyszerűség kedvéért Gyurcsány, a további könnyítés miatt Gy. – háborúba küldené a fiainkat (lányainkat), és fegyvereinket. Hogy Orbán hülye, onnan is látszik, mit képzel, miszerint Gy. fegyver nélkül küldené esetleg fiainkat (és lányainkat) a harcba, hogy ezt külön hangsúlyozni kellett, de ez a kisebbik baj. Mert ha ez megtörténnék, visszajönne a muszka megint, akit pedig Orbán annak idején hazazavart. Hogy közben Putyin valagába került, az most nem érdekes.

Másodlagos, mert Gy. a háborúval együtt elzárná a gáz és olajcsapokat, vezetékeket, aminek következtében, bár a sparheltet fával fűti, de elsőként mégis Mária néni fagyna meg. Aztán szerte mindenki az országban. Olaj híján megszűnnének a munkahelyek, a munka alapú társadalom összeroskadna, önmagába dőlne mintegy teljesen. Gy. elvenné Mária néni tizenharmadik havi nyugdíját, s bár fával fűt, de a rezsicsökkentésnek is annyi volna. Gy. az egekbe emelné a gáz árát, és ettől Mária néni (bár a sparheltet fával fűti) nem csak megfagyna, éhen is veszne.

Eltűnne a farhát hatósági ára, belegondolni is borzalom. Gy. lebontaná a kerítést, amitől özönlenének a migráncsok, elvennék Mária néni olajhiánytól tépázott munkahelyét, emellett reggel, délben és este elölről és hátulról megerőszakolnák, de csak miután a müezzin imára hívta őt a templom tornyából, ahonnan plébános urunkat elkergették. Ebből fakad, hogy Mária néni egyrészt üldözve lenne keresztényként, ráadásul a munkahelye mellett a keresztény kultúráját is elvennék egészen, csak keresgélné a keresztény kultúrát az egérszaros, üres zsíros bödönben.

Fizetős lenne az egészségügy, de a kisonoka fütyijét ingyen vágnák le az oviban, a leánkából szakállas terroristát nevelnének. A faluban reggeltől estig vonulna a Pride, a traktorista Józsi pedig bőrtangában vonaglana a bálázógép tetején. Nem volna többet CSOK, az anya nem lenne nő, sem az apa férfi. Brüsszel gyarmata lenne Mária néni kiskertje, ahol mise után kapirgálni szokott, Brüsszel mondaná meg, mit vessen és arasson. Mindenféle hírek kerülnének a megyei lapba, ami csak összezavarná Mária néni kristálytiszta tudatát.

Összefoglalva, Gy. mint baloldal, nemzetére törne, de legegyszerűbben egyesével tekerné ki a Mária néni nyakát, és visszavenné Feri bátyám novemberi nyolcvanját. Nem érdemes folytatni, pedig lehetne, mi mindennel eteti szeretett népét a kedves vezető. Ezt eddig elnéző lemondóan figyeltük, hogy hülye ez, ennyire futja, de ezzel a háborús riogatással átlépett egy határt, a Rubicont mintegy. (Btk. 338. § Közveszéllyel fenyegetés), de ebben nem reménykedhetünk. Így hát újólag megkérdem kitartó érdeklődéssel: ki vágja pofán végre Orbán Viktort?

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum