Itt járt minálunk (vö: fatornyosom, szűkebb pátriám) Szijjártó et. pénzt osztogatni, s ezzel együtt törzsi életet élni is. Egy kosszal intéződött minden, már aznap megtelt a Facebook a képekkel, amelyek a helyi polgári kör szeánszán készültek egy tablóra montírozva Márki-Zayt és Bin Ladent, ahogyan ez polgáréknál szokásban van, ha fideszesek. Márai jut az eszünkbe, és a polgár mint szociológiai kategória az öblös foteljeivel brokátfügönyök mellett. És eszünkbe jut az orbántorgyánpolgárkormány, Jóska bácsi a chilei cseresznyéjével és hófehér öltönyével. Isten nyugosztalja most már a bohócot, aki olyan sokat ártott az országnak, de neki ilyen helyzetben tökmindegy.
Túl voltunk akkor már Orbán első színeváltozásán, a polgári körök időszakát éltük, amelyek szervezésével Hende Csaba lett megbízva, és végezte is a feladatot odaadó buzgalommal, hogy a fazék mellett maradhasson. Maradt is, és maradásának záloga az önfeladás és mindent megtevés végletekig lojális és szervilis létállapota. Ő már rég elfeledte Brian intését a filmből, hogy a népek legyenek mind személyiségek, ami a polgári lét fundamentuma lenne kiegészülve egyéb készségekkel és képességekkel, amelyek hiányoznak mind azokból, akik képesek előadni, másik oldalról pedig tapsolni a Márki-Bin Laden párhuzamnak. Ez szimpla ösztönélet.
Ez a Hende volt az is, aki az önkormányzati választás előtti kampányban szintén itt, a fatornyosomban mint egy karnagy vezényelte a közönségét, szinte Cipolla módján, hogy az ellenérdekelt oldal polgármesterjelöltjére mondják ki az ítéletet, miszerint hazaáruló. Akkor is terroristák képét vetítették a politikai ellenfél képe mellé, Hende pedig vezényelt, mégpedig ekképp: Hende: „Hadd halljam!” – Közönség: „Hazaáruló!” – Hende: „Hangosabban!” – Közönség: „Hazaáruló!” – Hende: Köszönöm szépen. – És bármilyen fura is, most nem azért vagyunk itt, hogy Hendét ostorozzuk, mert már annyit sem ér, hanem a folyamatokba szeretnénk belelátni, amelyek magukkal hozzák a züllést.
Hogy most meg ez a Bin Laden. Hogy ott ülnek a polgári kör tagjai, és nekik ez így megfelel, sőt, tetszik is. Nem tennénk föl a kérdést, hogy akkor miféle polgárok ezek bizonyos intellektuális, anyagi és erkölcsi szinttel, mert jól láthatóan ahhoz a fogalomhoz az ég egy világon semmi közük nincs. A polgárság kabátja lötyög rajtuk, bele kellene nőniük, csak az így nem fog menni. Már nem is lehet, a polgárosodás folyamata a félfeudális Magyarországon ugyanúgy elkésett, mint minden más, a felemás, dzsentribe hajló világot pedig letarolták a bolsevikok, majd a rendszerváltás után kajla népünk elkezdte keresni magát a kitáguló világban, de máig sem lelte meg.
Ilyet talált magának. Itt és most nem a polgárság fölött nosztalgiázunk, mert a XXI. században voltaképp ez a társadalmi kategorizálás okafogyottá vált, hanem, hogy mivé lett, illetve kik nevezik magukat annak, akik Bin Laden képének tapsolnak, és kórusban hazaárulózzák a politikai ellenfelet. Húsz éve is ilyenek voltak, s ha akkor tán erős szóhasználattal neveztem egy tévéműsorban országos visítást kiváltva Orbánt a csőcselék vezérének, így visszanézve a tévedés nem is volt olyan nagy. Vagy egyáltalán semekkora. Mert ugyanaz a réteg hazaárulózik decensen a törzsi gyűlésen, mint amelyik a stadionban kifütyüli a szolidaritást vállaló térdeplő futballistákat.
Orbán szóhasználatával őket provokálja a mások létezése, és ők buziznak is védve álságosan a gyermekeiket. Általános a züllés, nincsenek irányító mércék és mérföldkövek. Jól öltözött és jól szituált csürhe van, bármennyire is eltartott kisujjal isszák a teájukat. Szenvtelen és érzelmek nélküli diagnózis ez a homokos, vizes síkon, eltorzuló arcokkal. Az a fiatalember, akinek az érdekében Hende annak idején vezényelte a tömeget, a kampány végére fénytelen szemű öregember lett, mint ahogyan most is látom Hende csapatában a volt SZDSZ-es országgyűlési képviselőt, akinek elkezdett szétfolyni az arca. Az összeset fölzabálja Orbán, elképesztő morális és szellemi állapotban leledzik kies hazánk.
Vélemény, hozzászólás?