No most. Az van, ha netán Rogán propagandista helikopterrel iramlik ebédelni, mint az szokásban van nála, akkor a minisztériuma által megrendelt és leforgatott riogató kisfilm bávatag hősnője fölnéz a levegőégre, amikor meghallja a rotorok csattogását, és sűrűn kereszteket vetve futmenekül azt sivítva, hogy Szűz Mária idesanyám, gyönnek a migráncsok. Mindmeghaluk minimum, de esetleg meg leszünk erőszakolva elveszítvén munkánkat, miközben a turbános ember arab számokat suttog a fülünkbe. Reményeim szerint jól érzékeltettem azt a kilátástalan, rettegő butaságot, amely Rogán minisztériumának filmjéből sugárzik, és „Helyszíni beszámoló a migrációs helyzetről a déli határról” címmel vonul majd be a filmtörténetbe.
Tegnap volt alkalmunk láthatni a műalkotást, és ekkor lett világos a kedves vezető előző napi, a határvédelemre pénzt tarháló levele. Hogy az nem szimpla surmóság, hanem a stratégia része, aminek ez a film is egy bimbaja volt. Feltehetőleg Bakondi elvtárs mindezek után beköltözik az M1 stúdióba, kap ott egy kis zugot gumimatraccal vagy baldachinos ággyal, hogy egy kis smink után bármely pillanatban adásba ülhessen elmesélni, hány százezren rázzák ott délen a kerítést mint valami rumbatököt, csattog a véres foguk, hogy keresztény magyari kisdedet óhajtanak vacsorálni, és nagyikat leteperni a sarokban. Szóval, sóhajt fel az ember, akkor megint ez lesz, ezt halljuk tavaszig, mert a gyurcsányozás már nem elég termékeny, nem kellően riasztó a Feri.
A Mórahalmon megszólaltatott statiszta Rogán minisztériumának filmjében mutatja az életérzést, ami mintegy megüli őtet, és ez az alábbiakban összegezhető: „most nagyon kezdek újból félni, mert újból iszonyatos nagy hullám jön”, „már megint jeleznek a rendőrök egymásnak, kereng fenn a helikopter”, „elnéptelenednek a falvak, mert a migránsok mindenütt ott vannak”, „megtámadják a lakosokat”. Látjuk, midőn a néptelen falvakban támadnak meg mindenkit a migráncsok, és máris előttünk van a luk a dramaturgiában. Föl kellett volna kérni Kálomistát, tegye rendbe ezt is, és visongjon, hogy nem akarják megnézni az emberek. Emlékszünk, hogy tán két napja csoportosított át kormányunk újabb ötmilliárdot Rogánnak, és látjuk is, mire.
És látjuk azt is, mire jutott ez az ország ebben a rezsimben. Hősünk, akár statiszta, akár igazi, de a film szándékai szerint mégis csak a mimagyarok archetípusát testesíti meg, és ez, ami elibénk tárul, egészen elképesztően lehangoló. Előttünk áll az Orbán előállította tankönyvi alak, aki totálisan tájékozatlan, gyötrelmesen buta, és az ebből fakadó szellemi korlátok okozta lelki nyomorúságban él. Élete a folyamatos rettegés, így boldogtalanság, ő a totálisan kiszolgáltatott ember, aki a sorsát a Fideszre (Orbánra) bízta, akik pedig őt kihasználják és bábunak nézik, élete tehát teljesen kilátástalan. Anyagi és szellemi téren egyaránt kiszolgáltatott, aki mindentől retteg, amivel riogatják Gyurcsánytól migráncsig. A rendszer azokat gyötri a legjobban, akik hisznek benne.
Ez süt ebből a filmből, amit majd percenként vetítenek mindenféle csatornán bizonyosan, és ebből a kisfilmből ismerhető meg a NER aljasságának legmélye is. A nívó, és a kör, amiből merít, az az idő, amikor ment a visítás, hogy jönnek az oroszok, és mindenkit megbasznak, a már akkor is hülyének nézett magyar bávatag pedig rettegett a ruszkitól, miközben honfitársait a Dunába lődözték a szeme előtt, teltek meg a marhavagonok, és a muszkától féltek. Most meg Gyurcsány van és migráncsok, ezek jönnek vissza és el, miközben a rezsim a saját polgárait tapossa meg. Az is baj – illetve a legnagyobb –, hogy ilyet láthatunk, az viszont már csak egy lemondó félmosolyt ér meg, hogy megkérdezzük: fiúk, csak ennyire futja az ezermilliárdokból? Szánalmas.
Vélemény, hozzászólás?