Csak semmi cicó

Brüsszel haladéktalanul fizesse ki a kerítést ott, délen, illetve a GYODA-t, meg a franc tudja, még mit nem. Ilyen tárgyú levelet írt Brüsszelnek a mi Orbánunk, amiben nekem a haladéktalanul módhatározó tetszett kivált, mert ennek olyan íze van, mint mikor marcona és romlott férfiak kérik az értékeidet az utcán azzal a fenyegetéssel, ha nem adod, kapsz egy maflást. Még boldogult úrfikoromban a mozinál bebocsátást várván lépett hozzám egy magamhoz képest hatalmas ember – hat-hét éves Kázmért képzeljünk magunk elé – azzal a bájos felszólítással, miszerint: adhatol ám két forintot. (Akkor az még négy gombóc fagyi volt.)

No most, így látjuk Orbánt is Brüsszellel diskurálva, hogy valami megnyomja az agyát a rémisztő éjszaka során, és arra ébred, hogy Brüsszel fizessen neki. Két éve már volt egy ilyen sztori, akkor is a határvédelemről hisztizett a Fidesz, és arról, hogy Brüsszel nem perkál neki ezért. És már akkor is kiderült, hogy de, fizet. Mégpedig egészen pontosan addig előirányzottan, tehát GYODA-ra az egyszerűség kedvéért, küldtek száztízmillió ajrót, és még egyedi kérelemre huszonhetet, azaz összesen majdnem száznegyven millió ajrót, ami akkoriban negyven milliárd forintot ért. Kormányunk és Orbán ezt elhallgatta a bávatagok elől.

Viszont és ezzel szemben azt visítozta a KESMA-ban plusz „közszolgálati”, hogy Orbán Viktor a saját pénzén védi az egész nyüves Uniót, akik viszont hálátlanok. Nem méltóak arra, hogy az ő hajlékába jöjjenek. Különben is, Soros. Módosítom azonban és mindezek után az Orbánról, Unióról és pénzről szóló látomásomat, és idehozom Woody Allent, meg a „Fogd a pénzt és fuss” című műalkotást, amelyben a főhős úgy rabol bankot, hogy, mint emlékszünk: „Csak semmi cicó, nálam van a slukker”. Ezt kell látnunk Orbán újabb levelében, mert az Unió néhány funkcija, akik kezdenek észhez térni, már pedzegetik, hogy a mi egyetlenünk ne nézze ATM-nek a közösséget.

És de bizony, annak nézi, másnak sem. De ez a levél önmagában egy élmény. Már az is, hogy az MTI, úgy is, mint Királyi Híriroda, a továbbiakban KIHI, büszkén számolt be arról, hogy angolul írta meg levelét a mi jótevőnk. Nem értjük a dicsekvést, ez az Unió hivatalos nyelve, lehet, hogy bújtatottan annak szól az öröm, nem oroszul, netán mandarinul fogalmazott a kedves vezető, mert akkor úgyis egyszerre lebukna. Hogy távoli nagyhatalmak előretolt helyőrsége ő, de ezt már nagy valószínűséggel tudják róla úgyis. Vagy azért dicsekedett ezzel az iroda, mert Karácsony meg nem tud angolul, viszont most már Márki-Zay van. Bár mindkettő Gyurcsány.

Hanem a levél még ezeken kívül és mindezek után. Orbán Viktor nagy király arra mutatott rá – angolul –, ezúttal azért kér pénzt arra, amire már kapott, mert mások is építenek kerítést. Mint kifejtette, Magyarország – már megint – minta és követendő példa a többiek számára, akik tőle tanulták el a kerítést mint ideát és gyakorlati védelmi eszközt. Tehát, érthetjük úgy, maga Orbán Viktor találta fel az emberiség számára a kerítést, ami nélkül fajunk kipusztulna, fölzabálnák egyedeit az alacsonyabb rendű hordák. Hogy ezért mért járna pénz, nehezen elképzelhető, tán jogdíj a szellemi tulajdonért, mint ahogyan a koviubi vagy a disznósajt receptje is orbanikum lehet.

Mindezeket a titkok homálya fedi, egy azonban bizonyos, Orbán odaállt ezzel a levéllel Ursula nagyasszony elé, kiköpött hegyesen, és azt mondta neki: adhatol ám két forintot, vagy, hogy nála van a slukker. A nívó éppen ez, viszont az nem illik a sztoriba, hogy miután azt is kifejtette, ő nagyon jól megvan az Unió pénze nélkül is, mint emlékezhetünk, akkor miért áll neki tarhálni. Ez valami jellembéli vonás lehet, morális és intellektuális defekt, vagy valami más. Mindegy, az ember jól szórakozna ezen az egészen, ha nem volna magyar, és nem azonosítanák az ilyesmik – és még mennyi minden – után ezzel az alakkal és a hordájával. De azonosítják.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum