Kedveseim, én már rengeteg felszopást láttam hosszú életem során, de olyat, mint amilyet Giró-Szász – aki Orbán főtanácsadója volt régebben – előadott, keveset. Giró-Szász egy rajongó kamaszlány, illetőleg Istenbe beleájult bávatag földmíves minden önfeladásával nyalja Orbán seggét egy interjúban. Hogy még mindig anyagi érdekből-e, vagy pedig, mert elborult a horizontja, nem tudható. Viszont a delirálás, amit előad, mutatja a békemenetelők összes veszélyes nívóját, miszerint egy az Isten, Orbán, akiben oly jó feloldódni.
Én tényleg kevéssé értem a hülyeségnek ezt a fokát, de legalább magyarázatot ad arra, miért olyan kiábrándító hely magyar hazánk, mint amilyen első ránézésre is. Másodikra meg pláne. Giró-Szász hajdani tanácsadói munkájáról azt adta elő a bírói testületnek, aki mi vagyunk, hogy leginkább tátott szájjal – lásd bávatagok – bámulta Orbán lenyűgöző intellektuális fölényét, kapcsolatukból tanácsadásai során leginkább, ő, a tanácsadó töltekezett, Orbán pedig látjuk, mire jutott a rohadt nagy intellektusával. Giró-Szász mindezek után nem méltó arra, hogy hajlékunkba jöjjön.
De, hogy fölkaptam a fejem mindarra, amit előadott, az annyi, hogy megtudható ebből az interjúból, a tavasz során Orbán azért nem fog miniszterelnök-jelölti vitát folytatni Márki-Zayval, mert Gyurcsány a vita intézményét 2006-ban erodálta, ami érdekes meglátás. A releváns többség ugyanis úgy emlékszik, hogy fölmosta Orbánnal a padlót. Giro-Szász szerint Gyurcsány „meggyalázta” a miniszterelnöki vitát, és emiatt Orbán addig nem szópárbajozik senkivel, míg az ellenzéki szövetség ki nem veti őt magából. Jól tetszenek érteni, Gyurcsány az oka, hogy Orbán rendszerint a függöny mögé bújik.
És a boldogkarácsonynak is. Íme, hölgyeim és uraim, az igazság órája. Mert ugyan eddig is tudtuk, hogy a 2006-os tévévitában Orbán életre szóló sebeket szerzett, csak eddig nem vallotta be. Megtette viszont helyette a volt főtanácsadója, aki azonban állva pisál Orbán ebbéli intellektuális fölényétől, ami mutatja, milyen karakán egy csapat ez, hogy úgy ne mondjuk, bagázs. Ebbéli minőségében pedig megtudjuk ettől a Giro-Szásztól, hogy nem él politikai gyűlölet Orbánban Gyurcsány irányában, csak épp rosszul vitázott akkoriban, hogy a vita intézményét már helyre sem lehet állítani.
Szeretném kérni, hogy kövezzenek meg, hátha attól magamhoz térek, de mindezek után feledhetjük is ezt a tanácsadót, aki olyanokkal gyarapítja a tanácsadásról szóló ismereteinket, hogy elég, ha az kimerül annak csodálatában, akinek tanácsot adunk. Stimmt. Innentől fogva ez a rajongó manus tényleg egyáltalán nem érdekes, viszont kaptunk egy kis adalékot pluszban a már meglévő hatalmas tudásunk mellé, miért is szaralak a fideszisták istene, és hát, ezért. Is. Vereségét és félelmeit erkölcsi aggályként adja elő, így leplezi gyávaságát az utcai harcos.
De megtudtuk azt is, a rajongó szerint Orbán addig marad miniszterelnök, ameddig csak akar. Ezen a ponton viszont az ember újólag megcsóválja a fejét. Mert és ugyanis tegnap volt olvasható az is, hogy novemberben tisztújít a Fidesz, és nagy az izgalom, ki lesz az alelnök Novák Katalin után. Ez az ő nyomoruk, mint ahogyan az is, hogy a tisztújítás során arról még csak halvány sóhajtás sem esik, hogy Orbánt elnökként egyáltalán ringbe hívná valaki, ergo, a Fidesz elnöke is addig marad, ameddig akar. Az ország azonban nem egyenlő a párttal, hogy a mi nyakunkon is a gusztusa szerint ücsörögjön.
Az ilyen Giro-Szász féle rajongók azonban ilyet nem ismernek, van egy állócsillaguk, aki körül minden és mindenki forog. Egyébként ettől a Giró-Szásztól, és az összes többi ájulttól szívesen megkérdezné az ember, hogy van-e személyisége, illetve, mielőtt beleoldódott imádatának tárgyába, volt-e egyáltalán. És ekkor rémlik föl egy másik felszopó, a volt színész. Emlékszünk, Balázs Péter mondata a fideszvilágról, miszerint: „Ennek oly jó része lenni”. Körbeértünk, kedveseim, megértettünk mindent, kiértünk a vizes síkra, és okos fejünkkel biccentünk, nem remélünk. Egyáltalán.
Mielőtt azonban az egész ország teljesen átalakul Orbán-egyházzá, rá kell mutatnunk arra a történelmi szükségszerűségre, hogy Orbán egyáltalán nem addig marad miniszterelnök – bár tudjuk, már kikiáltották örökös prime embernek –, ameddig ő szeretne, hanem leginkább addig, amíg a választók többsége is úgy akarja. Azt is tudjuk, hogy a választók jelentős része ilyet egyáltalán nem szeretne, és már hosszú évek óta nincsenek ilyen vágyai a többségnek. A Fidesz nem Magyarország, és mi nem vagyunk mimagyarok. És akkor itt a kiinduló kérdés, hogy akkor most mi van?
Vélemény, hozzászólás?