Két amazon

Van nekünk ez a két amazonunk, a Novák és Varga névre hallgatók. Orbán választotta őket magának saját bejáratú aljas céljaira, s míg a másodikról, aki a munkakönyve szerint az igazság ügyeivel kellene foglalkozzon, nyíltan is kimondatott, hogy doktorminiszterelök et. mire is tartja az istállóban: küzdjön meg Brüsszellel, védje a nagyságos úr hátát vagy pohos valagát a fronton. A másik, aki a CSOK-ot intézi a hivatalban, ezen túl szintén ilyen hazugságot és gyűlöletet okádó figura. Hogy önszorgalomból-e vagy felbérlés által, illetve az agy elborulása okán, az ugyan nem mindegy, de a végeredmény szempontjából mégis teljesen érdektelen.

No most, ezek ketten olykor ellentmondásba kerülnek önmagukkal, egymással, de legfőképpen a valósággal vallásos buzgalmukban, mint amikor nemrég Novák nacsasszony a svédeknél járt holokausztfórumon, de nem rememberezett, mint ahogyan az összejövetel nevében is benne foglaltatott, hanem teli pofával szidta a magyar ellenzéket. Mindennek megvan a maga helye, ennek épp ott nem lett volna, de gyerekszoba híján, s azon kívül még jellemtelenül is, így jár az ember. Még szerencse, hogy a holokausztfórumon nem O22-es sapkában pucolta seggtörlővel az ablakot, mert a magyar baloldali ellenzék kompletten összeállt a nyíltan antiszemita Jobbikkal.

Ezt fejtegette ugyanis Novák nacsasszony a rememberes konferencián, s emiatt ő „minél nagyobb nemzetközi visszhangot, felháborodást szorgalmazott”. Ez így elég röhejes, mert ugyan én nem sokat értek a lélek titokzatos dolgaihoz, de annyit azért igen, hogy felháborodni parancsszóra nem nagyon lehet, azt az ember lelkiismerete szokta művelni spontánul és magától. Novák nacsasszony tehát nem kevesebbet követelt a nemzetközi közösségtől, hogy tiltakozzon a magyar ellenzék összefogása ellen, ami nehezen érthető elvárás, mert azt kéri a CSOK-os nőszemély, hogy avatkozzanak bele Magyarország belügyeibe, ha jól értelmezzük a felkérést.

Itt jön a képbe Varga seggvédő, aki a magyar igazság ügyeinek intézése helyett leginkább azon visítozik, hogy ne avatkozzanak bele az ország belügyeibe, ne üldözzék a magyar boszorkányokat kettős mércével és előre megírt ítélettel. Ha jól sűrítettem össze Varga J. felbugyogó keserveit. Remélem kitetszik az ellentmondás, amibe szabadságharca közepette a két amazon keveredett, hogy egyrészt ne avatkozzanak, másrészt meg nagyon is, azaz, például Brüsszel küldje a lóvét, de gyurcsányozzon, hogy azért küldi a dellát Mészáros zsebibe, mert az elmúlt nyolc év. Azt hiszem, így kerek a történet, a nacsasszonyok ezt szeretnék elérni Orbán megbízásából.

Látszik, hogy ez így nem megy, egyéni kívánalomra a külföld nem szokott felháborodni, azon azonban igen, hogy Orbán mit művel a jogállammal, ezért ide is utaznak önszántukból, majd zaklatottan távoznak. Hogy az ember rajta kapja a két bábut, hogy összevissza és egymásnak ellentmondó dolgokat beszélnek, az a kisebbik rossz. A nagyobbik az, hogy jól láthatóan a Fidesz eljutott a haza nem lehet ellenzékben felfogástól az ellenzék nem lehet a hazában attitűdig, amit egy tegnapi történés is ékesen bizonyít. Az előválasztás sátrát barikádozták el a Bosnyák téren fideszisták, hogy akadályozzák a szavazást, és azt gondolták, ez jó móka.

Nem, nem az. Hanem éppen annak ékes bizonyítéka, amire az előbb jutottam, miszerint a Fidesz nem szívesen szív egy levegőt a nem magafajtával. Büdösek vagyunk nekik, Novák nemzetközi felháborodást kér ellenünk, ha véletlenül elmeséljük a nyomorunkat a nagyvilágnak, akkor hazaárulók vagyunk. Mondtam ezzel nóvumot? Egyáltalán nem, csak arra szerettem volna rámutatni a magam szerény eszközeivel, nem ártana egyeztetni a kommunikációt, mert ha mindenki csak úgy a saját kútfőből hazudozik, akkor a dolgok a végén megbicsaklanak, mint most is. A legszebb az egészben azonban, hogy mindezeket egyfolytában úgy adják elő, mint az erkölcs és a hit bajnokai. Nos, ez a baj.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum