Orbán Viktor őfőméltósága körülnézett a kincstárban, rábökött II. Zsigmond Ágost gyerekpáncéljára, és azt mondta, csomagolják el az ő bratankijának, kössék át masnival és küldjék Lengyelbe a kiskacsa anyukájához, ahogyan a nóta mondja. Ez a gyerekpáncél a Nemzeti Múzeum féltett kincse volt, s mint ilyen, nemzetünk – nem fideszi értelemben – tulajdona. A Tercsié, Fercsié, Katáé és Kláráé. Köztulajdon, közgyűjtemény, tehát közpénz. Azzal a sorssal, úgy látszik. Orbán Viktor őfőméltósága tudata meghasadt, és az a tévképzete, hogy az ország, annak javai és kincsei, pénze, hegyei és mezői mind az övé.
Nem. Egyáltalán nem. Valaki hozzá közel álló szelíden elmagyarázhatná őfőméltóságának, hogy ez nem feudalizmus, ahol kastélyokat, épületeket, földeket és pénzt úgy osztogat a hűbéreseknek, mint cukorkát a pedofil, ostyát a bádogbános. Legutóbb is csak hümmentettünk, amikor a Kádár-villát átadta II. Efrém Ignác szír ortodox pátriárkának, tátott szájjal néztünk, amikor más egyházak számolatlanul kapnak épületeket, alapítványok kúriákat, szórja az állam vagyonát, ilyképp a miénket. Igaz, a pártja székházát is eladta, hogy apuka bányát vehessen belőle.
Azóta van másik székház, mint ahogyan lett budivégi stadion is. Nem egyszerűen ellopja az országot, hanem perverz módon teszi magáévá, ahogyan belakta a karmelitákat, ott főzöget, koviubit pancsol és az erkélyen húzatja a nótát, miközben a cimborákkal és csinovnyikokkal iszogat. Az alattvalókat eladja rabszolgának a BMW-hez és társaihoz, stadionokat épít cirkuszi játékokra, a papokkal a maga dicsőségét zengeti, számolatlan adókat vet ki, hogy a birodalmát építhesse, majd kegyként utalványokat osztogat. Olykor túlzónak érződött Bödőcs karakterisztikája a Felcsúti Ramszesszel, de igaza van.
Viszont ezzel a párhuzammal az iszony is belénk költözik, ha eszünkbe jut az igazi, II. vagy Nagy Ramszesz, aki hatvanhat évig uralkodott, és ilyenkor az embernek az élettől is elmegy a kedve. Mert az is ott lesz feladatként annak, aki ezt a miénket túléli, hogy mindezeket – és nem ezt a nyüves gyerekpáncélt – majd vissza is kellene szerezni valahogyan. Mert, ha nem, itt maradnak az Orbán által a mi pénzünkből kitenyésztett földesurak, tiborczok, mészárosok, garancsik meg a többi, illetve a királyi família sarjai és kiterjedt sógor-komasága, a földesúr ügyvédei és fogászai, meg a többi.
Egyébként a folyamat, amellyel mind az egész ország el van lopva – nyakatekert de kifejező germanizmussal –, már majdnem a végéhez érkezett. Minden birtokba véve, s mint látjuk, már a Nemzeti Múzeum tárgyainak önkényes osztogatása is elkezdődött. Igaz, Habony is vitt haza festményeket a Szépművészetiből, mert nem ők nyerték a legtöbbet. A lopás törzsfejlődésében azonban már ott tartunk, hogy a másét már nem is magának – ami nem megbocsátható, de azért érthető – veszi el, hanem cimboráknak passzolja oda. Ez már egy szint.
És nincs messze attól, hogy – erős képpel megmutatva – elzavar a putridból, és a saját parasztjának adja oda. Ez a feudalizmus megtelepedése kies hazánkban, s amikor a demokrácia hiánya miatt óbégatnak a szerencsétlen megalázottak és megnyomorítottak, akkor csak azt felejtik el, hogy az abszolutizmusban ilyet követelni nem életszerű. Így azzal a tudattal kell nekimenni a választásnak – amíg van –, hogy nem egy ellenérdekelt pártot kell legyőzni, hanem egy komplett királyságot annak minden földesurával és elhülyített jobbágyaival együtt.
Hogy messzire jutottam a gyerekpáncéltól, az meglehet, de ezt követelte a logika és a józan megfontolás. Viszont számon lesznek kérve. Hogy maradjunk ennél a páncélnál, az a múzeumi ember is, aki becsomagolja olyan felhorgadás nélkül, hogy de ez kivel lett megbeszélve, milyen kurátor vagy kincseket felügyelő ember vagy grémium bólintott rá. Mert, ha senki, akkor nagy a baj, amit viszont a csinovnyikok lepleznek. Bár tudjuk, minden diktatúra addig működhet, amíg az alattvalók működtetik. Egy király sem maradt hatalmon ezek segítsége nélkül. – És most kibővítettem a felelős bűnösök körét.
Vélemény, hozzászólás?