WC-papír tartó lestrapált negyvenesnek. Kozmetikai tükör reménykedő harmincasnak. Ilyesmi ajánlásokkal képzelhető Mészáros Lőrinc jótékonykodása, amikor a hoteljei leselejtezett törölköző szárítót, kozmetikai tükröt és WC-papír tartót osztogatnak egyszülős családoknak. De nem csak úgy feltétel nélkül elvihetően, hanem kérdőívben jelezve az igényeket, feltehetőleg adatokkal, hogy a választások során kérhessenek tőlük valamit. Ez melléktermék, az aljasság másik szintje, mert maga ez az ajándékozás az egyik. Illetve jótéteménybe burkolt takarítás.
Mert értjük mi, hogy a járványhelyzetben kapott súlyos közpénzmilliárdokból épp felújított szállodákban szemét keletkezik, amit sittnek is lehet nevezni, s mint tudjuk, ennek drága az elszállítása. Ha letörölgetjük a WC-papír tartót, kisuvickoljuk a szemetest, nagylelkű ajándék válik belőle, amire karácsonytájt múlhatatlan szüksége van a rászorulónak. Csakis erre, semmi egyébre. Isteni szerencse, hogy felújított WC-kefe nincs a kínálatban, és ez nem a gonoszság szava belőlem, hanem a megvetésé. Mint amikor Balog páter kurválkodott a Hiltonban.
Akkor is ilyesmi jött elő, mert, mint emlékezhetünk, hét évvel ezelőtt az akkor még miniszter negyven nehéz körülmények között élő gyereket látott vendégül a puccos hotelben – ahol libaerőleves zöldséggel, lúdgége tésztában, csirkemellfilé Calvadossal ízesített gombamártással, zöldséges lasagne-val, brokkolirózsával és párolt rizzsel, desszertnek pedig joghurttorta eper öntettel volt a menü –, és ott kaptak ajándékot szegények ilyen feliratokkal, hogy “6-7 éves fiúnak“; “10-14 éves lánynak“. Innen gondolható ma a lestrapált negyvenes és a reménykedő harmincas.
És innen van az az ellenállhatatlan és szorító érzet, hogy ezeknek a szegénység csak egzotikum, a szegények bazári majmok, az irgalmasság álca, az adakozás feladat és nem szükséglet. Az is mutatja ezt, hogy kizárólag adventi időszakban szállja meg őket a szentlélek, az év többi negyvennyolc hetében föl is fordulhatnak az éhezők, amire a papjaik intik is a templomból kitóduló decens úri közönséget. Csirkemellfilé Calvadossal ízesített gombamártással jut az eszükbe, meg lestrapált kozmetikai tükör. Ha nincs kenyerük, egyenek kalácsot, mint az rég ismert hozzáállás.
A Mészáros-féle adakozásban az a legvérlázítóbb, hogy nem a sajátját adja, hanem a miénket. Mészáros vagyonának egyetlen eleme, a legutolsó használt WC-papír tartó sem jól végzett munka, hanem irányított közbeszerzés eredménye, tehát nem a sajátját osztogatja. Ráadásként, hogy miket, az is delikát, mert kevés olyan szegény háztartás van, ahol pont a szállodában ezer ember által használt WC-papír tartóra, pipere tükörre, vagy szemetesre volna a karácsony előtt a legégetőbb szükség. Ez érzéketlenség és észérség egyben, tisztára az advent gúnyos csilingelése.
Mészáros azonban – hogy mentegessük ezt a bábut – erről valószínűleg mit sem tud. Ő feltehetően már azt sem tudja, hogy van ilyen szállodája, ő csak egy gépezet egyre elhasználtabb arca, aki sodródik az árral, és a legtöbb esetben azt sem tudja, hol is van éppen. Ami tehát itt elkövetődik, azt a rendszer követi el, amely viszont nem arra épült, hogy benne neked jó legyen, hanem, hogy mindent bekebelezzen, és év végén úri gesztusként egy szaros WC-kefét visszaadjon abból, amit addig ellopott. Erre hozták létre a kitalálói, és erre tartják az alattvalót.
S hogy ez a status quo fennmaradjon, elemi érdekük, amit mi sem mutat jobban, mint Orbán mostani röpködése Varsóba, hogy mentse a menthetőt és tartsa a tarthatatlant. De elmegy a falig is. Mint kiszámolták, minden egyes magyar a csecsszopótól a fogatlan aggastyánig bezárólag kétszázezer forintot veszít, ha a kedves vezető ragaszkodik a vétóhoz. A samesza meg lepukkant tükröket ajándékozgat. Ez az igazán ócska érzéketlenség kategóriája, vagy még annál is rosszabb, ez a bűn maga. Nem jótétemény, hanem megalázó, semmire sem jó alamizsna.
Balog páter „Nyilas Misi pakkokat” osztogatott, Mészáros WC-papír tartót, míg ellenben emlékszünk mindannyian Bicebócára a Kincskereső kisködmönből, aki midőn látta, hogy a társai mennyi mindent vittek neki szívbéli jóságból csupán, kökényt és szelet kenyeret, felkiáltott elcsudálkozásában, hogy ez az enyém, ez mind az enyém, és mérhetetlenül gazdagnak érezte magát. Mindazonáltal és mindezek után én kérek elnézést azoktól, akinek a karácsonyi boldogságához a Mészáros kidobott cucca kellett csupán, mert akkor én látom rosszul ezt a kajla világot egészen.
Vélemény, hozzászólás?