Mondhatnám épp azt, hogy az Index főszerkesztőjének kirúgásával a Fidesz átlépett egy határt, befejezett valami borzasztót vagy elkezdett egy iszonyatot, de akkor nem lenne igazam. Bármilyen lehangoló, a tegnapi sajnálatos esemény egyáltalán nem különleges, hanem épp mindennaposan általános. Egy olyan folyamat része, amely évtizede tart, és természetéből fakadóan soha nem is lesz vége, míg a NER és még hét nap. A diktatúrák sajátossága, hogy a nyilvánosságot propagandává alakítják, ez folyik itt is, néha nagyobb áldozatokkal, néha nem annyira látványosan.
Mert ugyanis szép dolog, hogy a Momentum péntekre tüntetést szervez az Index elé, hogy aztán a Karmelitákhoz vonuljon, azonban ez egyrészt halottnak a csók, másrészt nem most kellene, hanem már nagyon régen szükségeltetett volna. A média elfoglalásában a kritikus tömeget száz éve átlépte a Fidesz, s ha pofán nem vágnak érte, sokkal inkább elkelt volna a tüntetés, amikor a vidéki sajtót ledarálták. Mert ugyanis a lakosság döntő többsége onnan tájékozódik, arrafelé a dúlás pedig teljesen zavartalan. Ez azonban nem érdekli a tüntetőt. Az Index brand, a Békés Megyei Hírlap nem.
Ezzel nem a jó szándékukat vonom kétségbe sem a bátor kiállásukat olyan időkben, amikor egy dudálásért elvihetnek, hanem arra mutatok rá, hogy késő. A daráló folyamatosan és kérlelhetetlenül dolgozik, mindent fölaprít és egyenszecskává tesz, csak vannak benne látványosabb falatok, mint a Népszabadság akkor és az Index most. Kegyetlen leszek, akik most pénteken kimennek az Index miatt tüntetni, azoknak a Népszabadság már nem is hiányzik. Pedig kellene. És ugyanígy egy év múlva az Index sem fog, még későbben valami más orgánum, ami elveszett vagy ezután fog.
Rendszert váltani nem az Indexért folyó tüntetéssel kell és nem is lehet. Ha pedig arról volna szó, hogy a világ figyelmét vagy az ország bávatag többségének érdeklődését fölhívjuk az aljasságokra, rossz hírem van: a lila fejű értelmiségen kívül az ég egy világon senkit nem érdekel a nyomorunk. Mercedes gyár, gondolja a konzervatív kapitalista, mi az az Index, tenné föl Mária néni a kérdést a Hortobágyon, ha hallott volna róla egyáltalán, de nem volt ehhez tehetsége és szerencséje sem. Rendszert más okból kifolyólag lehet váltani, mert a többség nem löveti le magát holmi újságok miatt.
Az van ugyanis, hogy az Origo meg a Magyar Nemzet is megírja, ha a Barátok közt üdvöskéjének lekonyult a füle, ennél többre úgy nagy általánosságban szükség nincsen. Ha most elkeserítő képet mázoltam kiábrándító helyzetünkről, arról én nem tehetek, mert azzal is tisztában vagyok, amiket itt irkálok, az is alig érdekel valakit, a nagy többségnek lila köd, a másik fele pedig sorosista, liberális kutyának tart érte. Vagy büdös komcsinak. Régebben sem volt jobb, mert amit most az Index – és főszerkesztője – elszenved, azt én már többször átéltem.
A dolgok pedig azért kegyetlenek, mert amikor velem és a többi sok sajtómunkással mindez már nagyon régen megesett, az senkinek nem fájt. Ez nem számonkérés vagy panaszkodás, hanem annak a folyamatnak a bemutatása, ami idáig vezetett. Viszont azt mutatja, hogy a liberális értelmiség látóköre is csak a körút sarkáig ér el, s ha ott föltűnik valami Gólem, akkor mocorog, különben a köldökét vakarászva nézi a csillagokat. Most, hogy melléje csapott a ménkű, már szólna, viszont éppen késő. Ez voltaképp annak a büntetése-folyománya, hogy Mária néni ő is, csak a másik irányból.
Ez sem bírálat, csak segít megérteni, miért olyan kilátástalan ez az egész, bólintva, hogy derék dolog ez a tüntetés, viszont teljesen értelmetlen. Az a kritikus tömeg ugyanis, amelyik ezen változtathatna, annyit tud majd meg – ha egyáltalán –, hogy szerencsétlen libsibolsik sivalkodtak, mint ahogyan 2006-ból is semmi egyéb nem maradt mára, mint hogy Gyurcsány nemzeti forradalmároknak lövette ki a szemét. A valóság rég túljutott azon, hogy újságok sorsa fölött sírdogáljunk. Ezt is kell, mert megköveteli a tisztesség, viszont ettől változni semmi nem fog, csak még jobban fáj. – Ezt gondoljátok meg, proletárok.
Vélemény, hozzászólás?