Aba polgármestere nem cicózott. Hangot hallott a busa fejében, és behódolt a spiritualizmusnak, ahogyan ő azt sajátlagosan elképzeli NER-béli tanulmányai, kósza tévéadások, a Párt szava, valamint özv. Kovácsné vajákos asszony, látó és médium, illetve M. Pityu közmunkás és fősámán iránymutatásai alapján, éspedig jó okkal. Három, neki ellenszegülő képviselő erejét óhajtja így kiszíni, mint lassú mérgeket, miközben misztériumjátékokat celebrál a képviselők számára, figyelemmel a Pilisben megbúvó csakrákra és a Felcsúton alászálló Szűz Mária szentséges erejére, beleszámítva az Orbán Viktor üdvéért csörgedező imaláncok minden hatalmát mindig ezután es.
A testületi üléseken az ártó szellemek, a hazaáruló negatívság elhallgattatása érdekében gyertyákat égetnek, ha pediglen a haza és Aba üdvét, a mimagyarok gyarapodását és szaporodását elősegítő döntések születnek, tibeti hangtálakat szólaltatnak meg, hogy a rezgések, a szívet remegtető hullámok koronázzák meg a jól végzett munkát, hogy végezetül csak annyit kelljen sóhajtani, megazisten, és kerek lesz a világ visszavonhatatlanul. Szépen kérem a tisztelt közönséget, emiatt ne röhögje ki a megvilágosodottat, mert csöppet sem különbözik más nagyjainktól. Elég csak Kásler miniszter elborult ezotériájára vagy Matolcsy pöttyös valagára gondolni, máris kitetszik, hogy polgármester elvtárs csak beleállt a fő sodorba, aztán így járt.
Mindenki a maga módján üdvözül, mindenki másképp nyalja a segget. Kifogásunk, ha lehet, annyi csak, mint Ursulának Marqueznél, aki is azt vágta az ura, bizonyos José Arcadio Buendia fejéhez, ha meg kell őrülnöd, őrülj meg magadnak, de ő sem ment semmire az intelemmel. Ha hallja a hangot a fejében az ember, akkor cselekedni kell. Miniszterügynök elvtárs is épp tegnap ajánlotta magát a jóisten oltalmába, mert rájött a történelmi gyorsfosás, ami helyzetben a delikvens kényszerítve érzi magát, hogy túlvilági hatalmakhoz folyamodjon. Az eposzok is így kezdődnek, a zárt osztály is, egy ország szétrohadása pedig itt fejeződik be. Ehhez képest az abai muri csupán babazsúr, viszont lakmusz, már kékül-zöldül, mint a tévében összevert képviselők feje.
Ilyen túlvilági hókuszpókuszokat nem lehet felkészületlenül celebrálni azonban, mert bár a nagyközönség elalél a mérhetetlen misztériumoktól, következésképp összeszarja magát, úgy szavaz az istenek földi helytartójára, ámde az aktus után magára zárja a kamra ajtaját, és boszorkányságot emleget, aminek rossz vége is lehet. Ha polgármester úr az ellenszegülő képviselőket ártó szellemnek érzi, akkor, ha hű maradna a kereszténydemokrácia ideájához, a Malleus maleficarumot tanulmányozta volna, hogy kiismerje az eltévelyedetteket, és felvehesse velük a harcot a máglyák segítségével. Különös tekintettel arra, hogy a boszorkányság eme középkori szakirodalma még Himmler elvtársat is különösképp érdekelte, így ebből is látszik, mindennek megvan a maga előzménye.
Ha és azonban az ember felkészületlenül megy a csatába, abból jó dolgok soha nem sülnek ki. Miképp láthatjuk is, hogy polgármester elvtárs elveszett a felsőbb hatalmak kiismerhetetlen útvesztőjében, összevissza rendeli a szertartás kellékeit, amelyek ebben a formában nemhogy nem kompatibilisek egymással, hanem még nem is rendeltetésszerűek, következésképp áldásos hatásuk erősen megkérdőjelezhető. A gyertya a keresztény szimbolikában nem a gonosz űzésére szolgál, hanem Krisztus jelképe, ezen kívül a katolikus templomokban a szentháromságot testesíti meg és az örök életet is megjeleníti. A tibeti hangtálat pedig nem gongként, mintegy győzelmi jelentésként kongatjuk meg, hanem ennek hangjai jelentik a meditáció kezdetét, ahogy átjárják az elernyedő testet.
Lehet kurválkodni a hittel tehát, mint az divatos Neriában, főleg, hogy a célközönség affinitása csak az ájtatosságig terjed, a hamis pátoszig. És milyen szép is az, amikor minderről én, az ateista mesélek a tömjéntől bódultaknak, bár, felteszem, a magam módján még így is több bennem a hit, mint akármelyik pénzéhes cifra püspökben, ami felettébb szomorú. Nem nekem, az országnak. Mindez azonban csak mellékszál, mert ebből az egész történetből az vonható le, hogy lehet, az abai polgármester egy egyszerű, ostoba fajankó, vagy esetleg megborult tudatú organizmus, de, hogy az ország erkölcsi, hitbéli, szellembéli állapotának mintapéldánya, az biztos, és meglehetősen elkeserítő. Nincsen ezeknek semmi gyökere. Cirkuszaik vannak, handabandázásaik, és rántják magukkal a népeket a kilátástalan sötétbe le. – Meneküljetek szerintem.
Vélemény, hozzászólás?