Regnáló hatalmunk, amink van minekünk, nem csak aljas, voltaképp degenerált is, de minimum infantilis. (Tábornokunk mondjuk pszichopata, de ő külön kaszt.) Ha van esély elzavarni őket oda, ahová valók – és inkább nem mondom ki ízesen -, akkor az, hogy valójában nem tudják, hol is élnek.
Tulajdonképpen rácsodálkoznak a világra, hogy jé, elégedetlenek a népek, akikkel pedig annyi jót cselekedtünk – és az a gond, hogy a fideszhorda így is gondolja -, holott leginkább a torkukat harapná át a nagy többség, csak sajnos Bukarest messzire van.
A jó hírek örökös szállítója, Rétvári polihisztor is elcsodálkozott tegnap a pedagógusokon, midőn megállapította, hogy a demonstrációnak nem szakmai, hanem politikai céljai vannak. Hát mi a búbánatos lószerszám célja volna, mint, hogy például Rétvári polihisztor is húzzon el a jó francba.
Más kérdés viszont, hogy szamarakat a színpadra vonszolva ez nem nagyon fog sikerülni. Maximum szénát visz neki az államtitkár, aztán visszafekszik a puha ágyába, és élvezi saját televíziójának hétfő reggeli adását, ahol a migránsok azok rosszak, az ország erősödik, és ezen kívül más nem is történik a nagyvilágban.
Esetleg annyi, hogy ő nyilatkozik benne, elmondva azt, már minden magyar gyerek ingyen eszik, iszik, Orbán Viktor az összesnek személyesen visz nyalókát, az óvodákban pedig önnön fenséges szájával olvassa álomba a haszontalan kölkeket a saját jó cselekedeteiről szóló történetekkel.
Mégis, a szamár a színpadon szakmai tartalommal is bír, bár némileg lájtosan. Valahogyan úgy, amikor a sofőr fölszólítja az utasokat, hogy fáradjanak a busz belsejébe, miközben ők egymás gallérja alá okádnak. Fájó, de ez így nem fog menni, mert amíg ezek a trónon vannak, addig imbecillis hülyéket öklendezik elő magából a rendszer tizenhat éves korukban közmunkára idomítva.
Közbevetésképp azért: tanítottam én a híg Kádár érában középiskolában, és mondjuk, amikor József Attila volt terítéken, akkor hagytam a jó francba a tanterv által előírtakat, és az 1937-es verseket mutattam meg, miközben a diákok kerek szemekkel bámulták a csodát, hogy jé, ilyen is van? Volt. Máma meg nincsen.
És azidőtájt senki egy büdös szóval bele nem pofázott a renitenskedésembe, mi több, föl sem jelentettek a tankerületnél – mert nem volt -, sőt, ki sem rúgtak. A szamárnak a színpadon ez a szakmai tartalma, amely ilyképp óhatatlanul politikai is, kedves Rétvári elvtárs, de beszélhet ezeknek az ember, úgysem értik, mert a talpaik éppen egymásra lépnek.
Az Orbán-imádatba teljesen belehülyült marhák valami egészen elképesztő, rózsaszínű világban élnek. Kiszelly „politológus” például szintén tegnap jutott erre a felismerésre, idézem: „Gyurcsány Ferenc és a Demokratikus Koalíció következetesen úgy próbálja magát pozicionálni, mint a mostani kormány és a miniszterelnök, Orbán Viktor ellenfele.”
Ezért neki fizetnek, és így sikerült folytatnia: „Ebbe beneveztek más pártok is, például a sípolással az Együtt. Nem csak beszélnek, hanem szimbolikus tevékenységet folytatnak. Gyurcsány Ferenc ezért már nincs egyedül abban, hogy szembemegy a kormánnyal.” Mindez a súlyos ráismerés a Kossuth néprádióban hangzott el.
Ez a méretes ökörség csak látszólag tér el a pedagógusok szamarától. Mindkettő arra példa, hogy a regnáló hatalom ilyen sípolgató, dúdolgató egyenmasszának látja azt a nyolcmillió embert, akit valamilyen delej okán foglyul sikerül tartania. Nem kívánom igazán, de ha egy nagyot rájuk ordítanának, akkor szaros gatyával menekülnének a svájci bankszámlájuk után a nép ellenségeiként pozicionálva magukat. (Én most akkor politológus vagyok?)
Vélemény, hozzászólás?