Tállai főszerk’

Valahol mindennek kéne határának lenni, vagy kitüszögni végre, hogy ez már sok a többnél (by: Peresztegi tanár úr). Ilyesmi azonban Magyarországon nem létezik, és az is rendben van minálunk, hogy Tállai átadóbiztos, úgy is, mint NAV király az őt nem megillető, de törvény szerint neki mégis járó apanázson felül még havi fél millert kap parizerre, valamint farhátra.

Mert főszerkesztő. Édes, jó, Istenem. Így mossák a szaros pelenkát.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal szerint a NAV mindenkori vezetője főszerkesztői, szerkesztési feladatokat lát el az Adóvilág hivatalos szaklapnál és az Adó és Vámértesítő lapnál – derül ki a szervezet az MTI-hez elküldött közleményéből. Továbbá, a közszolgálati jogviszonyra vonatkozótörvény alapján nem összeférhetetlen munkaköri feladattal összefüggő egyéb szellemi tevékenységet végezni, erre irányuló jogviszonyt létesíteni

Ezt mondják nékünk a talpasok.

Nem megbántva e nagyon fontos periodikák munkásait, annyi kérdésünk volna, milyen már ott a slapaj, ahol Tállai a főszerk’? Mindezt akár ki is kérhetném az újságíró társadalom nevében, hogy nem teszem, azért van, mert ilyen állatfajtából egyre kevesebb leledzik az országban. A nagy többség inkább rendszerszolga és mikrofonállvány. Egyébként vizsgáztatnám az átadóbiztost. Ha a következő fogalmakról – kolumna, flekk, kurzív, verzál, fett vagy tipométer – megmondja, eszik, vagy isszák, vigye a szaros félmillióját.

Különben maradjon az átadásoknál, mert ez egy szakma. Állítólag.

De az egész történet vagy kabaré, vagy tragédia. Lehet választani.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum