Rétvári, kurdok, arabok

Rétvári Bence mindenes és mókamester Irakban járt weekenden, ahol meglátott egy papírt, és aláírta. Az „Üldözött keresztények megsegítéséért” gründolt államtitkárság vezetőjével, Török Tamással löncsöltek a sivatagban, s miután Rétvári kiemelte, hogy „az iszlamista terroristának már az is elég, ha meglátnak egy fehér európait, rögtön célpontként kezelik”, nyélbe ütött egy megállapodást.

Ennek keretén belül magyar diákok kurd arab nyelvet és irodalmat, valamint iszlám tanulmányokat folytathatnak tízen, miközben célpontok. Nem tudni, ki a hülye. Rétvári mindenes és mókamester, vagy az orbáni hírközpont, amely a jó hírt szerte kürtölte a nagyvilágban. Az ember gyereke vagy kurd nyelvet és irodalmat tanul, vagy arabot. Ez a kettő a világért sem ekvivalens egymással.

Bár a kurdok sokáig az arabot használták az iszlámosítás hatására, a XVII. század óta azonban nem. Sérko Békesz versei például szoráni nyelvjárásban íródtak, míg mondjuk Imru ul Kejsz arabul maradt ránk abból az időből, amikor az iszlámot még hírből sem ismerték. Mindebből kitetszik, hogy ez meglehetősen bonyolult dolog, és Rétvári mindenes és mókamester csak úgy nem ért hozzá, mint ahogyan máshoz sem.

Örömteli viszont, hogy fiatal magyarok iszlám tanulmányokat folytathatnak, legalább lesz tíz ember az országban, aki megérti, hogy a rezsim félelemre építő taktikája mekkora hazugság, s hogy az úgynevezett iszlám terrornak annyi köze van Allahhoz, mint Rétvári mindenes mókamesternek Jézushoz, azaz, semmi. Most sem volt rest riogatni, hogyaszondja: “aki keresztet vesz magára, az célkeresztet is vesz gyakran ezzel”.

És ilyen kondíciók mellett küld oda tíz fiatalt az oroszlán torkába. Merész. Viszont mi lesz, ha ezek a tízek tanulmányaik végeztével hazatérve elveszik Rétvári mindenes mókamester munkáját, valamint megerőszakolják asszonyát, ahogyan ez szokásban van náluk, legalábbis Rétvári mindenes és mókamester főnöke szerint. De ne legyek ennyire cinikus.

A tíz magyar majd biztosan megtanulja, hogy az iszlám Jézust Isten egyik legnagyobb prófétájának tartja, és éppúgy tiszteli, mint Ábrahámot, Mózest és Mohamedet. Ez a szemlélet összhangban van az iszlám nézőpontjával Isten egyedülállóságáról, az Isteni irányítás egységéről, és Isten küldötteinek egymást követő, kiegészítő szerepéről.

Ilyképpen, amikor őrültek mészárolódnak, akkor nem a keresztényeket kell megvédeni, sokkal inkább embereket magukból kivetkezett állatoktól. Rétvári mindenes és mókamester azonban mindenféle veszélyek nélkül közlekedhet a vérzivatarban, mert, hogy fehér, az nem kétséges, viszont, hogy európai-e, az vizsgálat tárgyát képezi. Ezért, amikor a dzsihádista meglátja őtet, elgondolkodik, hogy nyakazzon, vagy ne nyakazzon. Aztán meghasonlik.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!