Mindenfidesz

Balog Zoltán embertelen-forráshiányos miniszter lebukott. No, nem úgy, hogy kiderült volna alkalmatlansága – ez már régóta bizonyos -, hanem, hogy azt a helyet, amelyet egyelőre még Magyarországnak neveznek, hogyan is irányítják, ha egyáltalán.

Van itt nekünk egy kínos PISA-tesztünk, amely azt mutatja, hogy a felnövekvő választópolgárok egyszerűek – hogy ilyen megengedően fogalmazzunk -. Az oktatás állapotjáért Balog Zoltán embertelen-forráshiányos miniszter a felelős. Ő azt mondja, hogy Magyar Bálint, akiről az új választópolgár már azt sem tudja, eszik-e őt ozsonnára avagy isszák.

vuduDe mindegy. Balog Zoltán embertelen-forráshiányos miniszter nem mond le. Ha Japánban kisiklik egy vonat, a közlekedési miniszter elmegy a Fuji havasára. Ha Olaszhonban taccsra megy a népszavazás, a miniszterelnök eltávozik jobb vizek felé. Minálunk meg ez maga a győzelem, mint tudható.

De nem is erről óhajtanék értekezni most. Balog Zoltán embertelen-forráshiányos miniszter maradásának okát ebben látja: „A mandátumot a Fidesz elnökétől, Orbán Viktortól kaptam, majd ő szól, ha akad ezzel kapcsolatban tennivaló, de nem szólt.”

Ebből a dumából kitetszik, hogy gerince az nincsen ennek az embernek, viszont ez nem nóvum. Az viszont igen, hogy az embertelen miniszter a kinevezését nem a miniszterelnöktől kapta, hanem a Fidesz elnökétől. Ezen tessenek jó mélyen elgondolkozni, hogy ez mit mutat. Matolcsyt, Rogánt, Mészárost? Nem ország van, Fidesz. Meg a székház.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum