Gyurcsány patája

Ezúttal hálás szívvel kell köszönetet mondanunk a CÖF-nek, mert a tegnap bemutatott nagyon hülye plakátjuk alapvető problémára irányította rá a figyelmet. Amúgy szót sem érdemelne, mert betudjuk a „független civil” szervezet megszokott nívójának, viszont a történeti hűség kedvéért rögzítsük, hogy a műalkotás Vonát és Gyurcsányt ábrázolja a régről ismert bohóc társaságában, ilyen dumával: “Egymásra találtak! Együtt mondtak nemet a bevándorlás-ellenes alkotmánymódosításra”.

A „civilek” szándéka Vona karakter-gyilkolászása, mert a bebukott Alaptörvény módosítás után Orbán úr megadta rá a kilövési engedélyt, így próbálva meg tisztogatni maga előtt az utat 2018-ra. Vonának ez annyira új még, hogy értelemszerűen nyüszög, és keresetlen szavakkal illeti hajdani cimboráját, azaz miniszterelnök urat. Gyurcsány, aki pedig évek óta kemény edzésben van, azt mondja, hogy ez a baromság nem elég arra, hogy átüsse az ingerküszöbét. Arra viszont mindenképpen alkalmas, hogy az ember a Fidesz-bagázs napi basztatása mellett most már tényleg elgondolkozzon a bizonytalan jövő felől.

189376_vonaval_es_gyurcsannyal_indit_uj_bohocos_kampanyt_a_cofEz azért is felettébb szükséges, mert máma épp huszonhárom nap van hátra az elcseszett 2016-os évből, ami azt jelenti, hogy szinte már 2017 van, az pedig, ha jól belegondolunk, 2018 előszobája. Alig lesz tavasz, már jön is az ősz, kettőt pillantunk, és máris itt vannak a választások. Fölfedezhető, hogy az idő sajátos, kettős természetéről a Varázshegy módszertanával mesélek. Viszont most se nem irodalmárkodni, se nem filozofálni vagyunk itt, hanem utat mutatni sokat szenvedett nemzetünknek a Magyarország nevű útvesztőben. Szép lelkek úgyis mindig azon nyávognak, nem elég bemutatni, hogy szar a rendszer, az író ember jelölje meg a kivezető utat is.

Tessék, most ezen tornáztatom az agyamat, a végeredményről meg mindenki azt gondol és mond, amit csak akar. Az ostoba CÖF ezzel a párosítással tulajdonképpen Orbán félelmeinek közepébe tenyerelt bele. A tűz és víz egy képen szerepeltetése azt mutatja, kitől tart igazán a rezsim. Jószándékú emberként Vonát vonjuk ki a képletből, mert azt – egynéhány elvetemültön kívül – egyetlen magyar ember sem akarhatja, hogy a mostani ámokfutás után Fidesz a köbön következzék, kendőzetlenül mesélve: az egyik fasisztát a másik váltsa, mert az senkinek sem lenne igazán jó, ha alaposan belegondolunk.

Ezen kívül azt is mondja nekünk ez a bohóc, hogy más potenciális ellenfelet Gyurcsányon kívül nem lát a rezsim. Ha ebből kivonjuk Orbán úr zsigeri félelmét, amelyet az emlékezetes TV-vita ültetett el benne oly alaposan, hogy attól immár szabadulni képtelen, arra a belátásra kell jutnunk, hogy ennek a CÖF-nek – és így következésképp a Fidesz-nek is – igaza van. Ha szétnézünk a sivár palettán, és ha sokak számára ez szentségtörésnek számít is, azt kell látnunk, más kihívó nem nagyon akad, és elmesélem az okokat is.

Itt van nekünk a drágalátos MSZP, mint hamvába holt opció. A világért sem akarnám megbántani őket, de Molnár Gyula elnöklésével, valamint azzal a tempóval, amellyel már a nyamvadt kopaszok is eltakarították őket az NVI portájáról, győzni nem lehet. Az nem diadalmas tempó, hogy hű, valamint hajj, meg ejj, miközben a tej megalszik a szájunkban. Mint pár napja is kifejtettem a Süsü a sárkányban elhangzott örökbecsű igazságot, sárkány ellen a sárkányfű a használatos fegyver. Maradva a báboknál, minden tiszteletünk mellett Molnár úr maximum a bamba király szerepére alkalmas.

orban-gyurcsanyAz LMP, mint olyan, az alkotmánybírás árulás-paktummal végképp kiiratkozott az ellenzéki szerepkörből, főleg úgy, hogy Hadházyra nem is kell jelzőt keresnünk, Molnár ő pepitában. Másrészt meg, mint szintén az alkotmánybírós cirkusz kapcsán megmutatkozott, az egész bagázs még mindig Schiffer homokozója, aki pedig Orbán ágyában hengergőzik nagy titokban már időtlen idők óta. Fodor pártja pedig a felesége pozíciója, és a népszavazás miatt kompromittálta magát végképp, nincs mit gondolkodni felőlük. Maradnak még az egy-két százalékos mindenféle ellenzékiek, akik emiatt feledhetők.

Az ember szíve szerint a Kétfarkúakkal tartana, akik az egyetlen őszinte gyülekezet az egész rohadt országban. Viszont a magyar nép egyáltalán nem érett arra, hogy meglássa a viccben a végtelen komolyságot, a bohócban nem a filozófust, hanem a hatalmas cipőjében hasra eső szerencsétlent látja, és ez egyáltalán nem róható fel a választópolgár hibájának. Az viszont igen, amikor Gyurcsányt látva kiköp, mint a ganaj Fábry, csak nem tudja, miért. Fölhozni ellene Őszödöt és a szemkilövetést nem ér. És nem azért, mert vele szemben elnézőbb lennék, mint másokkal, hanem mert könyvtárnyi írás van már az ezekben megbúvó másik igazságokról.

Tessék, tisztelt választópolgár, leföstöttem a mai magyar állapotokat és az alternatívákat. Most már csak azt kell meggondolni, hogy Fletó érdeméül tudod-e be, hogy ő nem lopott, nem verte szét az oktatást, nem mondta meg, mit gondolj, nem gyalulta le a médiát, nem szedte el a nyugdíjadat, etc., nem sorolom, hogy mit nem csinált a polgárok ellen. Lehet persze fanyalogni, valamint engemet is elhajtani a jó francba, azt azonban nem árt látni, hogy más ember, aki szét tudná rúgni Orbán tökeit a patájával, momentán nem látszik. Ha egyet mondasz, mindent visszavonok.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!