Ezt kaptam egy aggódó polgártárstól (sic!):
„SOSEM TUDOD A MAGYAR LELKET MEGFEJTENI MERT LÁTHATOAN NEM VAGY MAGYAR ÉS LELKE PEDIG SÖTÉT ISTENTAGADO. BIOZONYOS VAGYOK HOGY ESTE LEFEVÉS ELÖTT FELZAKLATOTT LIBERÁLIS ÉNED KAPSZKODNA VALAMIBE,GYAKRAN PESIG SIRÁSRA VAGY HAJLAMOS MERT MÉG MEGMAGRASDT LEKISMERETTED EGY DARABJA TILTKOZIK ÉLETED ÉS FEFOGÁSOD ELLEN. TÉRDLEJ LE EGYSZRE KÉRJ BOCSÁNATOT KÁRHOZTRA INDULT LELKEDÉRT,VULGÁRIS SZÖBEGEIDÉRT,NEMZETBELLENI GYÜLÖLETEDÉRT. VALAH BIZTOS KAPCSOATBA KERÜLTÉL A HITTEL, HA MÉSKOR NEM, HÁT KISGYERKKORBAN.LÉGY HIVÖ,CSAK EGYSZER,CSAK EGYETLEN EGYSZER IMÁDKOZZ HA MÉGTUDSZ IMÁT…VAGY SAJÁT SZAVAIDDAL VONJ VISSZA MINDENT AMIT ROSSZNAK ITÉLSZ. ÉN SZÓLTEM.SOSEM LESZ KÉSÖN MEGBÁNNI AZ ÉLETET,ÉS VISSZATALÁLNI ISTENHEZ,ÉS NEMZETHEZ.”
Megszívlelem, és este istentagado nem magyar lelke felzaklatottan letérdel lefevés elött, mert sötét és liberális, meg biozonyos, belekapaszkodok sirásra hajlamos énemmel a függönybe, és kárhozatra indult lelkem gyűlöletével keresem a kisgyerekkorban hivö valah meglévő nemzetbelleni méskort. Közben megbánom az életet, visszatalálok ez elveszett nemzethez, és tiltakozok a szöbegeim valah kapcsolatba kerülve. Rájövök, hogy sirásra hajlamos vagyok, vulgárisan mindent rossznak itélek, és saját szavaimmal visszavonok mindent, mert megmarasdt a lekiismerettem. Ez a felfogásom nekem, viszont mégis elveszek.
Ezt pedig egy másik polgártárs küldte, de ő nem aggódik értem:
„Te erkölcsileg a László Petra körme alatt lévő piszokhoz sem érsz fel, és ígérem, amint rend lesz ebben az országban (idő kérdése, és rend lesz…) egy népes szíriai családdal fogom összeköltöztetni a feleségedet és a gyerekeidet. Minden be lesz kamerázva, és Való Világ módjára, élőben nézheted majd a kálváriájukat. Aztán pár hét múlva, mivel Ők valószínűleg nem tehetnek arról, hogy te hülye vagy, Őket kihozom, és téged raklak be a vadak közé. Kicsit hagylak “megbarátkozni” az agyon ajnározott kedvenceiddel, majd miután a végbélnyílásod már kellően tág lesz, megkérdezem, hogy mi a véleményed erről a “szerencsétlen, polgárháború által üldözött, sokat szenvedett, de alapvetően szeretetre méltó” népről. De ne reménykedj! Téged nem hozlak ki…”
Most ezekre varrogatom a gombot, s ha már nem lehetek László Petra körme alatt piszok, leszek hát papucs orrán pamutbojt.
Vélemény, hozzászólás?