Syjjarto hörög, a frakció röfög

Egészen elképesztően szar lehet fideszes lélekkel, és pláne szellemi munícióval abszolválni az élet nevű feladatot a Föld nevű bolygón. A vicsorgástól görcsöt kapnak a rágóizmok, a fogak rágófelülete pedig élénk kopásnak indul, aztán az SZTK-ban kurva hosszú a várólista a generálozásra.

Tegnap példának okáért párszáz ember tiltakozott az ellen, hogy egy szerencsétlen, menekülő embert tíz évre ítélt a tekintetes bíróság, mert megafonnal akarta megdönteni a felcsúti rezsimet. Ezek jó szándékú népek voltak, akikből a permanens harsonaszó még nem ölte ki azt az éthoszt, amely miatt úgy általában embernek nevezik a mi két lábon járó állatfajtánkat.

Hogy milyen szélvihar kerekedett egy pillanat alatt az éjjeliedényben, az minden pénzt megér. A Fidesz frakció névre hallgató horda, akinek az a dolga, hogy hét végén és ünnepeken sajtónyilatkozatokat gyártson, most is tette, amire dresszírozták. Kiderült szíves közlésük nyomán, hogy Dzsingisz kán már megint itt van a kertek alatt, veszélyeztetve ezer éves latin-görög rezsikultúránkat.

felelmetesEbben a közleményben, amely első ránézésre valami nyüves óvóhely pállott szagú magányában fogalmazódhatott körömrágások közepette, és mindösszesen tizenöt sorból áll, hétszer szerepel a „támadás” morféma különféle alakokban és összefüggésekben. Ezen kívül gyakori vendég benne a „terrorizmus” meg az „erőszak” kifejezés is, oly töménységben, hogy más szavaknak alig is akad hely. Az ember azt hihetné tanulmányozva a dolgozatot, hogy a mennybolt épp leszakadni készül, és a fellegek közül előbúvik a világvége.

Nem foglalkozok én ezzel különösebben, inkább idemásolom az egészet:

“A migránspárti erők ismét támadják Magyarországot, mert ők legalizálni akarják a bevándorlást és migránsokkal akarják betelepíteni Európát. Ezek a szervezetek rendszeresen támadják hazánkat, támadták a kormány határvédelmi és terrorellenes intézkedéseit, a bevándorlási szabályok szigorítását és támadták a kényszerbetelepítés elleni népszavazást is. Megdöbbentő, hogy most már azért is képesek utcára vonulni, hogy védelmükbe vegyenek egy bűnözőt, aki a magyar rendőrök elleni erőszakos támadást irányította a röszkei zavargáson. Ma már egyértelmű, hogy ami Röszkén történt, az csak a jéghegy csúcsa, mert terroristák ezrei érkezhettek Európába a migránsok közé vegyülve, és ahogy arra az Europol is figyelmeztet, nagy valószínűség szerint újabb támadásokat akarnak elkövetni. A magyar emberek az októberi népszavazáson egyértelművé tették, hogy nem kérnek a tömeges bevándorlásból és a vele kéz a kézben járó terrorizmusból. Nem kérünk azokból, akik erőszakkal lépik át határainkat, akik nem tisztelik a törvényeinket és erőszakkal rátámadnak a magyar rendőrökre.”

Van kérdés?

Soha nem feledem, hogy egy régi ismerősöm, aki valahogyan narancsagyúvá vált a vérzivatarban, és ettől elveszítette a nevetés képességét, mennyire sajnált engemet a cinikus dumáért, amit rendszeresen előadok az internet vibráló hasábjain. Azt nem vette észre a drága, hogy míg ő vicsorog földöntúli boldogságában, én ott vihogok a kertek alatt, és elsősorban rajta. Aztán törölt is az ismerősei közül, Sziddharthának hála.

Viszont ez a félelem és reszketés, meg ennek folyománya, a permanens móresre tanító attitűd nem sok jóra vezet a kerítéseinken túl. Szijjártó külügyminiszter elvtárs, amióta megkapta a magas hivatalát, az egész világgal harcban áll. Kioktat, berendel, helyreigazít, meg fenyegetőzik. Ez szerte Európában egészen különös külügyminiszteri magatartásnak számít, ami viszont a futsalpálya porából nem igazán látszik.

tutajosÉs most, hogy Trump győzelme miatt valami ismeretlen okból rohadt magabiztosak lettek a központi bizottságban, már korlátoz is, mintha ő fosta volna a spanyolviaszkot. Beosztottjainak megtiltotta, hogy a román nemzeti ünnepen bármi módon, bárhol részt vegyenek.

Hülyék mindenhol vannak, Romániában is. Basescu bácsi, mintha Fidesz frakció lenne, azzal a sötét vehemenciával reagált az illetlenségre, pedig nem is oly rég még együtt dzsemborizott a mi bagázsunkkal Tusványoson. Most meg vistít ez is halálra váltan:

„Figyelembe véve a magyar külügyminiszter, Syjjarto Peter eleddig soha nem tapasztalt módon sértő magatartását, az egyedüli válaszlépés Románia számára, hogy kitiltsa területéről a magyar nagykövetet, és visszahívja külképviseletét Budapestről. Enélkül ezek a politikai kalandorok nem értik meg, hogy Románia határa a Tiszáig tart. Isten óvjon titeket, budapesti demagóg politikusok, hogy erre emlékeztessünk.”

A két történés, amit leföstöttem, csak látszólag áll messze egymástól. Voltaképp egy tőről fakad, ami nem egyéb, mint örökös miniszterelnökünk beteg lelkének folyománya, amely folyamatosan harcol. Más, egyéb létforma teljesen ismeretlen a számára. Akár az állat a vadonban, aki vagy leteríti a haverját, vagy őt falják föl. Más opció nem létezik, a nyamvadt életek tartalma a zsákmányszerzés és a túlélés. Meg a szaporodás, hogy el ne feledjük. Az indiai versenyegér sem használ kotont, ha jól belegondolunk, viszont stadionja az nincs a nyomorultnak. Na, ki a fasza gyerek?

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!