Miniszterelnök úr nem sokat lacafacázott, amikor véleményt kellett alkotnia arról, hogy országában egy embert tíz év börtönre ítéltek amiatt, mert megafonnal irányította a népeket a kerítés tövében. Mint volt szíves kifejteni, megmondták előre, teleplakátolták az országot, ha valaki idejön, akkor be kell tartania a törvényeket, s ha nem tartja be, akkor annak jogkövetkezménye lesz.
Ez így helyes, a törvény arra való, hogy azt a proletár betartsa. Pláne, ha migráncs, aki, ugye, alig is vehető emberszámba, sokkal inkább csak úgy néz ki a mimézis miatt. Különben olyan kóbor kutya féle, aki legyen felhőtlenül boldog, hogy nem vágják bele a vasvellát, ha meg igazán keresztényiek, akkor hurok a nyakba, és irány a kennel. Mert rendnek kell lenni.
Teleplakátolták az országot.
Eleddig azt hihettük, azok a jószágok Brüsszelnek üzentek, és ennek folyományaként a honi választópolgárnak. Így nyilatkozott propaganda miniszter úr is az ő meghallgatásán: arra basztak el nyolcvan milliárd adóforintot, hogy „elmondjanak dolgokat az embereknek”. Sőt, nem átallott olyan kijelentést tenni, miszerint az ő hivatalának egy feladata van, „győzelemre vezetni Orbán Viktort 2018-ban”.
Ebben a kontextusban meglátásunk szerint szó nem esik vándorló emberek tájékoztatásáról, és magunk közt szólván a kékes papírdarabok alkalmatlanok is a föladatra. A szíriai megafonos terroristák meglehetősen ritkán bírják Wass Albert nyelvét, sőt, és ezen felül, a kerítésen kívülről meglehetősen bajos lett volna tanulmányozni a szívhez szóló föliratokat, lévén azok az ország határának innenső oldalán voltak olvashatók. Maga az antagonisztika.
De ezen túl is találunk kifogásolni valót a jogszabályok ilyetén közlésében. Az nem opció, hogy odacsesszük a susnyás szélire a paragrafusokat, ez olyan avítt. Mintha propaganda miniszter úr kisbíró lenne, közkeletűbben dobos, gornyik vagy plájás, akit azért tartanak, hogy a hivatali helyiségeket takarítsa, fűtse, küldeményeket kézbesítsen és kidobolja a rendelkezéseket. A választópolgár ugyanis hülye, olvasni sem tud, másképpen kell tehát átrendezni az agysejtjeit.
Javasolhatnánk a Bardo tödolt, „A hallás által megszabadító bardo útmutatás nagykönyvét”, amely szertartás során a haldoklás kezdetétől a halál bekövetkeztén keresztül az azt követő időszak, a köztes lét során mintegy negyvenkilenc napig olvassák fel a szöveget a haldoklónak, hogy utat mutassanak az újjászületések körforgásából, a szanszárából való megszabadulásra. De ez sem igazán keresztényi, így marad a plakát, mint egyedül üdvözítő közlési mód.
Meg a törvények betartása.
Mindannyiunkban élénken él az a felemelő kép, midőn miniszterelnök úr, még a fülkés forradalom nélkül, ergo ellenzéki létállapotban, azaz istenkirálysága előtt követett el terrorista cselekményt. Átszellemült arccal, szuszogva bontotta a kordont, és még csak partedli sem volt a nyaka körött. Valamint a tv székházat jámboran felgyújtó haverjai sem voltak ma született bárányok, mégis nemzeti hőssé vált mindahány.
Igaz, megafonjuk nem volt, és plakátok sem tudósítottak arról akkoriban, hogy ez az egész nem komilfó. László Petra is szabadon rugdosódhatott, a bíróság csak megveregette a vállát, sőt, kicsivel később kitüntetést is kapott a harcias, nemzetét védő amazon. Talán kárpótlásként, hogy nem sikerült Moszkvába telepednie, ahogyan azt üldöztetésének óráiban vizionálta, mivelhogy a kerítésen belül nem érzi magát biztonságban. Erről a baráti Izvesztyijának mesélt.
Ha a föntebb bemutatott eseményeket őszinte szívvel vizsgáljuk, és felfedezzük a költő rejtett utalásait arra, hogy a magyar ugaron a törvény, mint olyan, másképpen vonatkozik a kiválasztottakra, mint a páriákra, akkor igazat kell adnunk Simicska úr sommás megállapításának, miszerint Orbán úr geci volna. Azóta Volner úr, a jobbikos tótumfaktum újabb eposzi jelzővel gazdagította miniszterelnök úr jellemrajzát. Szerinte: „Orbán egy bunkó.”
Alapos megfontolás után be kell látnunk, nem sokat téved ő sem. Bár magunk teljesen más aspektusból tartjuk taplónak nemzetünk virágszálát, mint ő. Aki képes egy megafont használó embert tíz évre büntetni, az nem ismeri Tom Waitset, és aki nem ismeri Tom Waitset, az jó ember nem lehet. Újabb javaslatunk a szellemi gyarapodásra tehát a Big Time című örökbecsű film tanulmányozása, hogy legyen milyen kultúrára büszkének lenni, és mit megvédeni súlyos tíz évek osztásával a gyalázat országában.
Ámen.
Vélemény, hozzászólás?