Orbán növeszti körmét és fogát

Egészen hervasztó azt tapasztalni, a hívek elalélnak attól, hogy bálványuk egy pórnép által is látogatható egységben pörköltet lafatyol partedlivel a tokája körött, mindeközben hogyan növeszti közben körmét és fogát. Amióta a nagy vízen túl egy hozzá hasonlatos különös képződmény készülődik a hatalomba, egészen kivirágzott, és ennek a burjánzásnak még nem látni a végét, hacsak a szerencsétlen menekülőre kimért tíz év – mert megafonozott, és elsőként lépett az ország védett földjére, vagy mi a vétke – nem mutatja, hogy Astana egyre közelebb van. Vagy Isztambul.

Varázslatos dolgokkal hozakodik elő mostanában miniszterelnök úr, ami amúgy nem újdonság, csak ezúttal mintha más töménységben és új hangfekvésben szólna a delír. Ez semmi jót nem vetít előre, ha valakinek lett volna még kósza reménye, hogy talán mégsem az új középkorba iramlik egyetlenünk, aztán dehogynem. A győzelmi táncot ellejtette, amikor kendőzetlenül örvendett a politikai korrektség halálának. Igaz, eddig sem volt egy elsőáldozó kisleány, azonban a látványos hujjogatás, hogy már mindent szabad, azért elgondolkoztathatná a korrektségbe beleájuló hátulgombolós ellenfeleit, akik szórványszerűen még léteznek. Talán és esetleg.

gyogyaszat-6„A balosok szerint a politikai korrektség nem más, mint egy önként választott korlátozás. Mi, akik benne vagyunk a politikában, egyáltalán nem így éreztük, mi korlátozva voltunk. Ha az emberi létezésről beszéltünk, akkor középkoriak, klerikálisok voltunk, ha családról, akkor szexisták és homofóbok. De ennek vége, visszatérhetünk a szabad diskurzus korszakába, ahol nem kell félnie az embernek, hogy konzervatív gondolatai miatt kirekesztik. A liberal non democracyből visszatérünk a szabadsághoz.”

Ne legyenek kétségeink, a szellem végleg kiszabadult a palackból, azaz, mindent szabad már. Hazai vizeken saját sleppjére ezen túl is, illetve még inkább lesz jellemző a vándorhangya mentalitás. Ezek a jámbor jószágok mindent elsöpörnek, aki, és ami az útjukba kerül, vakok és süketek, de egy kémiai jelre az áldozatra vetik magukat és szétcincálják. Egyetlen ellenszer van, a menekülés.

Így épül kies hazánk momentán. Süsü óta tudjuk, hogy sárkány ellen legjobb a sárkányfű, itt minálunk Vona is vonyít, és összegez: „Orbán azt üzeni az udvarnokoknak: tudom, hogy mocskos dolgokat csinálunk, tudom, hogy a mindennapi erkölcs próbáját nem állná ki ez az egész, de mi itt történelmet írunk, és a történelmi morál másképp működik, gondoljatok csak Machiavellire. Vérrel, vassal és kegyetlenül kell megszereznünk mindent, hogy aztán erre felépíthessük a békés, erkölcsös és kulturált jövőt.”

Ebben két dolog iszonyú. Hogy igaza van, valamint, hogy tőle is mentsen meg a jóisten. Bár ez utóbbi szakrális aktusra kevéssé lesz szükség, mert egészen derék módon gyalulják már a hajdani cimborát, akinek pártja mintha torgyáni útra lépett volna, de ez majd kiderül. De megkaphatja ő is a tíz évét a végén, ha egy salto mortáléval kapcsolatba hozzák a Nemzeti Arcvonallal, akire eddig ügyet sem vetettek, most pedig a TEK megkapta tá a kilövési engedélyt, és élénken él is vele. De ez legyen a kettejük gondja.

Az már a miénk, hogy mi folyik nemzetpolitika néven körülöttünk. Épp tegnap örvendezett a rezsim, hogy hány százezer új magyarja van neki, aztán még folyamatosan és számolatlanul öntik a pénzt a határon túlra, hogy egyszer majd, egy vérgőzös tusványosi pikniken mondjuk, szóba kerüljön a szudétanémetek felemelő példája nyolcvan év távolából. Mindehhez az omló álmokhoz Orbán francia, holland irányváltást vizionál, meg visegrádiakat Putyinnal kombinálva, valamint hadsereget, ami elképesztő, de ez is szóba került immár.

birkaA következő néhány év egyik fontos feladatának nevezte vezérünk, hogy Magyarország ne maradjon le a térség többi hadseregének ütőerejétől, és itthon is legyen olyan biztonsági fejlesztés, amely a magyar hadsereget komolyan vehetővé és tényleges erőkifejtésre alkalmassá teszi. A NATO, az jó, ha van, de a magyar tank az igazi, s ha Mészáros legyártotta a kellő mennyiséget, akkor be lehet jelentkezni Erdélyért. Harcért rajongó egyre betegebb lelke ezt sem zárja ki, azt hiszem, és hátországának szellemi muníciója is megvan a harakirihöz.

A nyugdíjasok megkapták a tízezrüket a héten, a fehérvári stadion újabb három milliárdot az Országvédelmi Alapból. Mindeközben gyarapszik jó hírünk a nagyvilágban. A németországi Alsó-Szászország tartomány másodfokú közigazgatási bírósága “rendszerszintű hiányosságokra” hivatkozva tiltotta meg egy koszovói menedékkérő Magyarországnak történő átadását. Közleménye szerint a magyar menekültügyi rendszert 2016 novemberében is olyan “jelentős hiányosságok” jellemzik, amelyek miatt a felperest “embertelen vagy megalázó bánásmód” veszélye fenyegetné, ha átadnák Magyarországnak.

Itt tartunk, és most vihogva, valamint szégyenkezve a halálra ítélt Vona szavaival fejezem be, aki elmondta, miért kéne megállítani Aturo Uit. „Orbán Viktor csak aljas politikájához gyárt, gyártat ideológiát, hiszen nincs rá garancia, hogy a mocskos első generációt egy tisztább követi. Valószínű, hogy a következő nemzedékek is ezen mintákat követik. Az Orbán által épített új feudalizmus nem egy új Árpád-kornak ágyaz meg, hanem kiskirályok anarchiáját készíti elő.” Ezen el kőne merengeni, meg azon is, hogy mért egy Vonának kell meghirdetni a harcot. Azaz, hol a búbánatosban sóhajtozik, és reszelgeti a körmét az ellenzék többi része. Ez például engemet rohadtul izgat.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!