A játszóhely:
Kopott kórterem, mállik a vakolat, az ágyak mellett penészes foltok. A rácsos ablakon ferdén süt be a Nap, a nyolcágyas szobában négy férfi fekszik kórházi pizsamában. O. Viktor, fejlett, túltáplált férfibeteg, szemei táskásak. R. Antal, cingár, szőke férfi, zavart tekintettel, rajta látszik meg leginkább a baj. Sz. Péter, kakastaréjt visel, szemüveges, pökhendi alak. K. Lajos, jámbor tekintetű ápolt, akin megmutatkozik, hogy semmit sem ért. Mind a négyen rezignáltan nézik a plafont.
O. Viktor hirtelen felül, és elkiáltja magát: – Fegyverbe, fegyverbe a kerítéshez, én tekem, itt vanak a migráncsok, viszik a munkát, erőszakolják a drága Anikót, a kicsi Récsölt. Már a budi tövében vannak a rohadékok, üssed, rúgjad, vágjad! – Hirtelen elcsuklik a hangja. – Népszavazás. – Ezt nyögi, és lehorgasztja a fejét.
K. Lajos nem érti, de megszólal a hirtelen csendben: – Az a legveszélyesebb, ha valaki máshonnan jött, de itt született.
O. Viktor föleszmél: – Mit beszél maga?
K Lajos: – Nem tudom, csak jönnek elő a szavak.
R. Antal is bekapcsolódik: – Magát miért hozták be?
K. Lajos: – Mert mindig kupakokkal álmodok.
R. Antal: – Mikkel? – Hirtelen körülnéz. – Hol a táskám? Hová tették a táskámat? Én édes kis Vuittonom. Maga lopta el. – Fordul
Sz. Péterhez, és rámutat. – Maga.
Sz. Péter: – Ne pofázz köcsög, mert berendellek.
R. Antal: – Mit csinálsz, aranyom? – Vált hirtelen tegeződésbe ő is. Innentől indulattól függően tegezik vagy magázzák egymást az ápoltak.
Sz. Péter: – Berendellek, már mindenkit berendeltem az egész rohadt világból, te is jöhetsz. Vagy kapsz egy jegyzéket, egy cáfolatot, parasztgyerek.
R. Antal: – Ki a paraszt? Futsalos köcsög. – Béka-szerű szemei még jobban kigúvadnak. – Vegyél kötvényt, hülyegyerek!
Csönd lesz hirtelen, amit O. Viktor ábrándozó suttogása tör meg: – Vlagyimir, galambocskám, galuska galagonya. – Dúdol. – Szeretem a dácsád illatát. – Mindenki elgondolkozik.
O. Viktor megint megszólal: – Mi volt azokkal a kupakokkal?
K. Lajos hebeg, de úgy mondja, mint a leckét: – Inkább az áruk, a szolgáltatások adóztatását jövedék esetében, fémkupak esetében, amelyek termékdíjként jelentkeznek, és azok ilyen környezetvédelmi szempont, hogy a fémkupakoknak az ügyében fellépve próbáljuk meg ezt a szemléletet csökkenteni, tehát egy sor olyan adóintézkedést fogadtunk el, amelyik alapvetően nem érinti az emberek mindennapi életét.
O. Viktor: – Hülye vagy te Lajos, csak nekem van a seggembe is fejem. Tudsz még ilyet?
K. Lajos erősen gondolkozik, majd suttogva mondja: – A tusz..ööö…a huti tuszu…ööö..a tusz a tuszi huti, nem tuszi, hutu …
O. Viktor: – Mit tuszulsz itt össze?
K. Lajos: – A perdöntő az, hogy érvényes… Nem! Vagy igen! Tehát akkor… össze vagyok kavarva, segítséget kérek, az MTI tudósítójától. Összezavart. Várjatok, várjatok!
O. Viktor: – Hosszan ránéz, majd elborul ő is: – Kisvasút. – Ezt mondja minden bevezetés nélkül, majd hozzáteszi. – Huhhú, kis gőzösöm. Grácba’ azért jobb volt.
Sz. Péter megint elemében érzi magát: – Folytassa csak, Lajos! Hogy is van azokkal a kupakokkal?
K. Lajos önérzetes lesz hirtelen: – Nem tudna valami olyan kérdést feltenni, amire pozitívan lehet válaszolni? Az fog történni, hogy én nem erre a kérdésre válaszolok egyáltalán. De azt nekem szabad. Ön azt kérdez, amit akar, én meg arra válaszolok, amire akarok.
Sz. Péter: – Ne pofázz, szarházi, téged is berendellek. – Csönd lesz újra.
R. Antal lassan magához tér, és ábrándos, gülü szemekkel ölelgeti a párnáját: – Cili, Cilikém, drága üzletasszonyom.
O. Viktor lesajnálóan megszólal: – Üzletasszony, ja. Látná csak az én Lőrincemet, mindent megvesz nekem, amit csak akarok, olyan tehetséges, Isten, meg az én segedelmemmel. – Gondolkozik. – Meg szorgalmas is, nagyon. Stadiont is tud, dögivel.
Sz. Péter fölhorkan: – Mindig az a rohadt stadion. Csak a futsal, csakis.
Értetlenül néznek, amikor R. Antal elpityeredik: – Engemet mindenki bánt. – Csorog a könny a guvadt szemeiből.
O. Viktor nyugtatgatja: – Nem baj, aranyom, attól csak erősebb leszel, mint a kisvasút. Azt is báncsák, de ettől csak egyre hosszabb az. Megnyúúlik. – Hirtelen elfelejti, hol van, és K. Lajoshoz fordul. – Gyúrunk, vazze?
K. Lajos riadtan néz, de azért felel. – Gyúrjunk, vazze!
O. Viktor barátkozva mondja, de látszik rajta, nem tudja, hol van: – Mint ön is tudja, az első találkozásunkkor rosszul indult a kapcsolatunk, amikor ostobának neveztem. Szeretném elmondani, hogy hiba volt rámutatnom. Huhhúú, harcolunk.
K. Lajos is elérzékenyül, már ketten pityeregnek R. Antallal.
Sz. Péter lesajnálóan megjegyzi: – Töketlen banda. – Majd dalra fakad: Voltam Keleten, jártam Nyugaton, déli legelőn, északi ugaron, sorstalan utakon fejvesztve kutatom őt. Nem tudom, hol lakom.
O. Viktor fölsóhajt: – Hogy a talpaid lépnének egymásra, barom.
Sz. Péter sziszeg: – Berendellek.
O. Viktor: Persze, aranyom. Aztán hová?
Sz. Péter: – Szép házam van nekem sok szobával, jakuzzival, szaunával meg medencével, az apukám vette.
R. Antal egy pillanatra fölélénkül: – Nekem is van lakásom, és mindig csak növekszik, nem értem. – De rögtön visszazuhan az apátiába. – Cilikém, kötvényem, ó, én édes helikopterem, drága Vuittonkám.
K. Lajos csak ábrándozik tovább: – A fémkupakoknak az ügyében fellépve próbáljuk meg ezt a szemléletet csökkenteni. – Fölnéz, és látszik, hogy máshol van.
O. Viktor elordítja magát: – Vacsoracsata! Mit ad nekünk máma a drága Zeffa? Kolbászt, sokat? Kisüstit?
Sz. Péter harci kedve is lelohad: – Egy mackósajtot, meg fél zsömlét.
Hirtelen mind a négyen megrémülnek, nézik egymást meredten, amikor nyikorogva nyílik az ajtó.
Megjelenik H. Péter, az ápoló. – Ha bezárjátok vasárnap a boltokat, a főnéni süt nektek rántott csirkét.
Hipnotizáló szemekkel néz, és megismétli, hosszan: – Rááántott csirkét. – A négyek nyálcsorgatásba kezdenek, pizsamájukkal törölgetik a szájukat.
Föltűnik a háttérben N. Szilárd, és intőn hozzáteszi: – Ügyeljetek a görög-latin műveltségre! – És még ezt suttogja. – A rezsi minden előtt.
Sz. Péter még egyszer megélénkül: – Nem akarnak csatlakozni? Hely az van, bőven.
O. Viktor is kivirul újra: – Huhhú. – Ezt kiáltja, és igazgatni kezdi a párnáját.
(Függöny)
Vélemény, hozzászólás?