Fütyológia

Csónakos például mindig megkönnyebbült, fizikai boldogságot érzett, amikor egy egészségeset fütyölhetett, papuskám. És a Boka soha nem mondta neki, hogy ezt nem szabad, vagy illetlen volna. Sőt, még az Ács Feri sem visongott, hogy fektessenek le szabályokat fütyülésileg. Mert az ember fütyöl, ha úgy tartja a kedve.

Vasárnapig. Mert azóta ez is nemzeti sorskérdés lett, interpellációk, valamint belengetett bebörtönzések tárgya. Hamarosan vizsgálóbizottság alakul, amely azt firtatja, ki fütyölt, kinek és mikor. Súlyos kérdések ezek, főleg akkor, amikor azt kéne valahogyan kihozni az egészből, hogy a zenebona nem a királynak szólt.

Na, ez nem fog menni. Még technikailag sem sikerült a magyar Teleképben, bár a szándék megvolt, és minden igyekezet, csak hát ez a huszonegyedik század, és az internetet még nem vette meg a Mészáros Gázos. Nincsen mit tenni, be köll vallani a fütyölés tényállását. Ilyenkor jön a nehéztüzérség Kósa Kupakos képében, aki nagyon okos organizmus, mint az tudvalévő.

futyulni-mtanulok-a-lanyoknakÉs ennek megfelelően kúsznak elő a szájnyílásából a kósza mondatok. Mellesleg és magunk közt szólván, már annak is örülhetünk, hogy kerek, egész gondolatokat formált meg. Valami dopping lehetett benne, hogy ez így összejött, a forma tehát sikerült. Csakhát a tartalom.

Úgy vélekedett a rosszember, hogy aki fütyölt, az a „hősök” ellen harsogott, és az ÁVH-val ért egyet. Ezt nem kell nagyon ragozni, hogy ez mekkora baromság már, meglepetés tehát a fölszólamlás után nem érte az embert, ellenben még ezt is lehet fokozni.

Kupakos úr szerint fütyülni úgy kell, hogy a mai Csónakosok szervezzenek maguknak egy különbejáratú tüntetést, és ott fújják kedvükre. Ez nem opció. Ha ugyanis a mai Magyarhonban Orbán urat óhajtja kifütyülni a nagyérdemű, akkor két lehetőség van: ilyen ünnepek, vagy stadion avató.

Más helyen a közelébe nem érhet az ember. Igaz, most sem, de azért a sarokról is egészen jól hallatszott, mennyire rajong az ő népe a szeretett kedves vezetőért, meg az MTK avatón is. Az spontán volt, ez itten szervezett, mert ki tudja, mikor jön elő a napvilágra legközelebb miniszterelnök úr. Általában a Kossuth Rádióban gubbaszt.

És hát a Himnusz is, a nagyágyú. Hogy azt is kifütyölte volna az istentelen népség. Ami egyrészt hamis állítás, másrészt, akkor meg mi van? A Himnusz nem valami szakralitás, csupáncsak nemzeti jelkép, és az is csak 1989-óta. Azóta áll úgymond jogszabályi védelem alatt.

Ilyképp az államot, ebből fakadóan a hatalmat képviseli, s ha ez a hatalom megtagadja az ő gyermekét, márpedig most ezt teszi, akkor engedtessék meg a fütyölés. Itt minálunk azonban másképpen mennek a dolgok. Szegény Székhelyi József is ezzel szórakozott még szegedi direktor korában, és nem is volt maradása.

mormotaA mi új egységünk tagjai olyanok lehetnek, hogy amint meghallják a kesergőt, a szemeik fönnakadnak, megjelenik számukra Szűz Mária, és megszűnik a külvilág. Ilyen létállapotban persze, hogy Isten ellen való vétek a fütyörészés, ellenben a dolog nem ilyen egyszerű.

Az usákoknak sem kell himnuszilag elbutulniuk már többet, ott is minden NFL meccs előtt lejátsszák a nótát. Legutóbb viszont három játékosnak nem tetszett valami, ezért a zenélés alatt nem álltak üveges tekintettel, kezüket a szívükre szorítva, hanem letérdeltek.

Ez is csak olyan, mint a fütty. És senki, még D. Trump sem visongott miatta, pedig neki aztán nem kell a szomszédba menni hülyeségért. Sőt, akkor sem ordított senki, amikor Hendrix a gitárját tépve adta elő a nemzeti imát. Mi lenne itt, ha mondjuk a Belga elrappelné a miénket, milyen égzengés.

Mert mi magyarok vagyunk, és nem európaiak. Végezetül, mielőtt az igazmagyarok teljesen meghasonulnának, föl kéne tenni nekik egy találós kérdést. Ha megmondják, ez mi, akkor ordíthatnak. Ha nem, akkor nincsen miről beszélni, magyarságról meg pláne nem.

„Hadlaua choltat terumteve istentvl, ge feledeve. Engede urdung intetvinec, es evec oz tiluvt gimilstwl, es oz gimilsben halalut evec. Es oz gimilsnec vvl keseruv uola vize, hug turchucat mige zocoztia vola. Num heon muga nec, ge mend w foianec halalut evec.”

Na, pupákok?

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!