Ha eddig kérdéses lett volna, hol is élünk, most éppen kiderült. Itt, Magyarországon, illetőleg Orbániában. Én például ötvenöt éve, és mégse örül senki ennek ruháit magáról lehányva. De mégis itt vagyunk, valamint csókoltatjuk a miniszterelnök úr laffadt valagát.
Intézkedett ötszáz orvos fizetéséről, mint azt Lázár minisztermicsodától megtudhattuk. Személyesen emelte meg a bérüket nekik. Más helyeken ilyet az orvosigazgató tesz, hogy béreket emel. Miniszterelnöktől ilyen gesztust még soha nem hallottam, hacsak nem despota az illető.
De az. Kitetszik, mily bűbájos most már ez az egész. Akárhol vagy, ő ügyel téged, néz, valamint les. Félmillió közmókus, kétmillió közileg alkalmazott egyed. Mostantól lehet tülekedni a prime minister-bácsinál, hogy én is akarok. Így vezet az utunk lefelé.
Szórakoztam régebben orwelli példákat hozva, hogy 1984. Mániákusnak tűntem még a magam szemében is, pedig jósnok voltam. Minden, amitől féltem, az bekövetkezett. Annak a négyzete. Most már aktákba írják, miről álmodozzak. Mondjuk, elvagyok itt, a szuterénban.
Ez egy jó ellenálló hely, csak egy csöppet büdös. Ha netalán teljesen elmenne az eszem, amely folyományra az összes kilátás adott, akkor legyetek irgalommal irántam. Egyéb óhajtásom momentán nincsen. Csak szeretnék ilyen miniszterelnöki megemelt bérű orvosbácsi, avagy néni kezei közé kerülni.
Akkor minden jó lesz hitem szerint. Régen nem volt az, amikor prime úr vigyázó szemeit nem vetette ránk. De most már óv minket lankadatlanul, és ezért mi őt szeretjük véget nem érőn, és kurvára.
Vélemény, hozzászólás?