Rövidgatya

Isztambulban, a buszon, egy férfi állon rúgott egy nőt, mert rövidnadrág volt rajta. Szájon csókolta és kabátjába benyúlva elkezdte fogdosni a fiatal lány melleit egy férfi Pécsen. Elfogták, a pere csütörtökön kezdődik.

Hogy ennek a kettőnek nincsen köze egymáshoz? Dehogynem. Az origójuk meg a mi drágalátos parlamentünkben leledzik. Meg a Kövér úr bajusza alatt. „Szeretnénk, ha lányaink az önmegvalósítás legmagasabb minőségének azt tartanák, ha unokákat szülhetnének nekünk.”

Nincsen egy éve, hogy a drágalátos pártjának kongresszusán ezeket mondta. Meg a nemzeti dalszerző: „A nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak, én így érzem. A dolguk az, hogy a női princípiumot beteljesítsék, nem? Valakihez tartozni. Valakinek gyereket szülni.”

cellulitisz_elleni_keszitmenyek_480Ő a mi Ákosunk, akinek a szombathelyi fellépését – Szent Márton év szellemében – szakrális eseménynek minősítették, és most nem viccelek, ellenben röhögni ér. Valamint azon is, hogy Harrach bácsi már megint vasárnapozik. Épp tegnap látott neki újólag a család szellemében.

Most itt halkan elelmélkedek arról, hogy ezeknek mi a rosseb a család, mint a társadalmuk összetartó kovásza. Tényleg. Vasárnap húst klopfolunk, zümmög a mosógép, ordít a porszívó, apa meg találkozik a barátokkal a kocsmában a mise előtt. A gyermekek pedig nézik a televíziót, vagy áldozást, vagy a Tomot, meg a Jerryt.

Más opció nincsen. Estére térve meg, mert a heti beosztás ezt kívánja, apa anya combja közé nyúl, csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja. Így kéne áthömbölögnünk az életen, hogy komilfók legyünk a Párt szemében. Ekkor, és csakis ekkor élvezkedhetünk a langymelegben, a nemzeti dohányboltban, oder a kormányablak mögött, kiskosztümben.

Tessék választani! Kitartó munkával sikerült elérni azt az idillt, amikor Lenin az asztal mögött ül, és ír. Dolgozik. Ezt mutatták nekünk a tankönyveink eszmélésünk idején, és most Orbán is tankönyvi darab lett. Kérdés akad-e még elvtársak? Ugyehogy nem.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!