Még májusban esett egymásnak Dabason egy 67 és egy 71 éves helyi asszony. Mint a most napvilágra került rendőrségi jelentésből kitetszik, van bennük élet, ugyanis bottal és tányérral harcoltak. A 67 éves nő veszekedés közben egy közel másfél méteres pálcával többször is megütötte haragosát, aki nem maradt adós a válasszal: a kezében lévő üvegtányérral arcon ütötte a támadót.
Ahogy később a kirendelt orvosszakértő megállapította, mindketten könnyebben sérültek az összecsapás során.
Ha nem ebben a globalizált, migráncsoktól hemzsegő világban leledzenénk, akkor senki nem tudna a lokális perpatvarról, most meg mindenki élvezkedhet rajta. Itt, ahol lakok, ebben az utcában is folyamatosan ordítanak a jónépek. A minap mindenféle fölújítás és egyéb okokkal és indokokkal elképesztő hangzavar lett hirtelen, úgymint flex, csiszoló-ótvaroló, betonkeverő és bajtársai. Volt nekünk is 71 éves, és igen élénk asszonyunk, kitöltötte az egész utcát az elejétől a végéig.
Kurvaanyázta a munkásokat oly kitartóan, hogy az egy koala nyugalmával megáldott egyik malteres meg nem unta. – Mit ordítasz, bazd meg. – Ilyen illetlen szavakkal illette őt, és, hát béke akkor sem lett. Elterült a flaszteron a néni élete, majd meg a munkásoké is, egészen cifra végeredményeket mutatva. Viszont ott terpeszkedett visszavonhatatlanul. És ekkor jöttem rá, amit amúgy is vélhettem volna, hogyhát én itthon vagyok ebben a világban.
Amikor reggel hatkor elvánszorgok a boltokba, akkor elképesztő örömeim vannak nekem. Például a nemzeti cigis már csak annyit kérd. – Egyet? – A mellette lévő kisboltban már csak ennyi van: két buktát kérek, a kakaót már meg sem nézi a kosárkámban. Aztán a marketben meg csak annyit mesélek, hogy azt kérnék, amit tegnap, mert kurva jó szlovák lecsókolbászuk van. Megkapom, és mosolyra húzódik a szájam, pedig ez nem egy gyakori jelenség.
Ilyen hajnali dolgaim vannak nekem, amikor úgy vélekedek, hogy egy a világ. Tíz óra tájban jönnek aztán az igazi hajnalok, prémium műsorral. Ilyenkor rogyok össze, és még csak az az eszement szerencse, hogy széken üldögélek, amiről nehéz leesni, bár már sikerült. És hogy mindezt mért meséltem el nyájas mindnyájuknak? Csak, mert ehhöz volt kedvem. Neszavazzárá, amelyikre.
Vélemény, hozzászólás?