Dervisek ideje

Allah úgy akarta, hogy Mohamed után hatszázharminchárom, Krisztus után meg ezerkétszázhét évvel erre a világra jöjjön Mawlana Dzsaláladdin Muhammad Rumi, akinek verseit ma is olvashatni. Mégsem emiatt emlékezik rá az irodalomra érzéketlen utókor, hanem, mert szúfi volt.

A szúfi felfogásnak pedig fontos szertartása a szema, amit napjainkban is gyakorolnak az elhivatottak. Ez az a mutatvány, amely közben a dervisek, azaz, a szúfik folyamatosan forognak kezüket és fejüket felfelé tartva, zene kíséretében. Lelki extázist élnek át, miközben mintegy önmagukat feladva felolvadnak Istenben.

Amióta Erdogan a házi kedvenc minálunk, nem győzünk mindenféle formában visszatérni a Mohács után kivirágzó iszlám gyökereinkhez, amely létállapot a meghasonlott jelzővel érzékeltethető, hogy úrhölgyek maradjunk. Manapság ugyanis egyre többen gyakorolják a szemát a Lendvay utcában, azzal a különbséggel, hogy mindeközben nem Istenben olvadnak föl, hanem elveszítik az eszüket.

ozsonnaMinderre nagyon sok jel utal napjaikban. Orbán Viktorról ezúttal nem ejtünk szót, ő már olyan sebességgel pörög, mint egy pulzár, közülük is az úgynevezett milliszekundumos, amelyről közismert, hogy másodpercenként több száz fordulatot tesz meg.

Ilyen állapotban leledzik a kedves vezető, elképzelhető tehát, eközben hányszor találkozik Istennel, esetleg még magával Belzebubbal is. Csoda, ha odahagyta a tudatát? Egy csöppet sem, polgártársak. Viszont kísérő csillagai is egyre gyorsuló ütemben pörögnek, és ennek megfelelően reflektálnak a körülöttük lévő ismeretlen Univerzumra.

Mint például Kövér László házelnök úr, bár őnála más kozmikus események is közre játszhatnak, amikor szól az ő szájával. A muszlimüldözés és keresztényvédés szellemében mindenféle lakossági fórumokon vesz részt, hogy azokon kiteljesítse lelkének ékességével a hallgatóság ványadt ismereteit csillagokról és göncölökről.

Már majdnem a himbálózó kötelek magasságában jár, amikor vigyázó szavait így alakítja: „Ha nem tesszük meg a szükséges óvintézkedéseket, a migránsok kiszorítják a magyarságot a Kárpát-medencéből. Lehet, késleltetjük az elmúlásunkat erről a Földről, de előbb-utóbb jönnek más népek, és be fogják népesíteni a Kárpát-medencét, egész Európát.”

Ez színtiszta evolucionizmus, és lám, bizonyítja saját elméletét, miszerint kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna. Őbelőle sem. Sőt, ha a máma divatos trendeket követné, akkor feledné Darwint, és a böszme amerikaiak kreacionizmusát követné, viszont ahhoz nincsen neki érkezése, tehát lebukott, magunk közt szólván.

belzebubDe nem is ez az, amiből kitetszik, hogy dervis-állapotban leledzik a házelnök úr. Hogy mindenkibe beleköt, az axióma, születési rendellenesség úgymond, eleddig azonban csak a panelprolik, és más kártékony állatfajták voltak bajszának tárgyai, mostan azonban szintet lépett, átlendült az eseményhorizonton, és belekötött Mesut Özilbe.

Ez a jóravaló fiatalember a német futballválogatott tagja, aki amúgy az angol Arsenálban keresi a kalácsra valót, ergo, maga a világpolgár házelnök úrhoz képest, aki Pápáról indulva csupán Budapestig jutott, ami nem egy vaszisztdasz még Trabanttal sem. Özil meg Gelsenkirchenben született, így árja a maga módján, a tajparaszt bajuszos számára viszont: „Ő is csak egy migráns, és hiába német állampolgár, volt pofája megőrizni török identitását.”

Tanácstalanok lehetnek ezek után itt minálunk azok – és milyen sokan vannak -, akiknek a neve valamely alacsonyabb fajú – ha már, ugye – származásra utal, úgymint szerb, tót, német, román, horvát, meg a többi, főleg akkor, amikor a tévében bámulják az anyanyelvükön számukra készített műsorokat, meg népviseletbe öltözve nemzetiségieskednek. Nekik is van pofájuk megőrizni az identitásukat. (Ha már konzekvensen végighaladunk utunkon házelnök úr sajátos logikája mentén.)

Hogy szűken csak a tegnapi felemelő nap híreinél maradjunk, említsük meg Bikádi László hajmáskéri református lelkész istentiszteletét, amelyen sajátos szövegekkel szórakoztatta a hívőket. Elég csak kommentár nélkül idézni, az ő tudata miképpen találkozott az ő Istenével.

másik„Engedjétek meg, hogy azt mondjam, olyanok, mint a hangyák, olyanok, mint a vadon állatai, akiket az ember kiszorít az élőhelyükről, mert városokat és falvakat, utakat építünk oda, ahol ők természetesen éltek odáig. És utána mit csinálnak a hangyák? Beköltöznek a házakba. Mi történik az egerekkel, pockokkal és más mezei élőlényekkel? Jönnek és megszállnak minket.”

A jámbor ember a képekben gazdag beszéddel a menekülőkre utalt, s ha szabad így fogalmaznunk, ezzel elveszítette lelkész jellegét. Igaz, nem épp most történt meg a baj, hiszen a hívő lélek volt már fideszes és kdnp-s képviselő is. Ez egyből magyarázatot ad mindenre, s ha még azzal is kiegészítjük, hogy jóban van az Orbán famíliával, és ő nevelte fel Orbán kutyájának, Nárcisznak a kölykét is, sőt, magát Orbán Gáspárt védte a búkon, amikor a gyermek megtalálta a saját szakállasát, akkor egyáltalán nincsen több kérdésünk.

Ilyen örömök közt telnek napjaink Hunniában, azzal a sajátságos sejtéssel, hogy ennek már soha nem lesz vége. Ha elbukik az elbaszott népszavazásuk azért, ha meg nem, akkor meg azért. Tök mindegy hát, hogy az a rohadt sapka a fejünkön leledzik, vagy izzadt tenyerünkben szorongatjuk. A téboly már a spájzban van, és itt pörög nekünk az idők végezetéig.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!