Szeged, Mekka, legalja

Azt mondta Orbán Viktor tegnap Magyarország parlamentjében a magyar országgyűlésnek, s így egyben neked is nyájas magyar szavazópolgár, hogy vigyázzál, mert Brüsszel cselre készül. Ha nem boldogulnak Magyarországgal, majd leboltolják a baloldali vezetőjű településekkel, Zuglóval, Szegeddel, hogy jöhessenek a migránsok.

Továbbá, hogy: „Akinek nem tetszik, amit mondok, olvassa el az EP baloldali elnöke, Martin Schultz vonatkozó nyilatkozatát. Javasolom a balos településvezetőknek, legyenek résen.” – Ilyeneket beszélt, természetesen megtartva azt a diabolikusan gyermeki tulajdonságát, hogy a valóságot meglehetősen alternatív módon kezeli. Fogalmazzunk ily megengedően, mert virágos a kedvünk.

Galerie_Brian_12A móka és kacagás még márciusban vette kezdetét, amikor is ez a Schultz adott egy interjút a Sternnek, amelyben azt fejtegette, hogy vannak szolidáris és nem szolidáris EU-tagállamok, valamint, hogy nem csak abszurd, de egyenesen aljas, hogy a magyar miniszterelnök népszavazást írna ki alig több mint ezer migráns befogadásáról.

Innentől nézzük élesben:

„- Nem lenne értelmesebb inkább nem erőltetni, hogy a menekültek egy idegenellenes társadalomba kerüljenek, mint például a magyar vagy Szász-Anhalt tartomány?

– Szász-Anhalt tartományban is sok olyan város van, amely szívesen fogadja a menekülteket. Egyébként csakúgy, mint Magyarországon. Nemrégiben Szegeden jártam, ami egy derék baloldali város. Oda lehet küldeni bármelyik menekültet.”

Ez a „nyilatkozat”, amelyre miniszterelnökünk utalt, s amely nem egyéb, mint elismerése annak, hogy egy olyan eszement helyen, mint kies hazánk is, vannak azért oázisok, ahol nem feltétlenül rugdossák agyon, meg éheztetik a menekülőket. Elismerő bólintás, hogy – például – Szeged lakói emberek tudtak maradni az embertelenségben. Nem több, és nem kevesebb.

Viszont, mint a csökkent értelmi képességű egyedek általában, a fideszkatonák sem értik a képes beszédet. Olyan palávert csaptak már akkor, hogy slaggal kellett lecsillapítani őket.

A szegedi polgármesteri kabinet elmagyarázta a mélymagyaroknak, hogy szó sincs háttér-megállapodásról. Martin Schultz Szeged említésekor feltehetőleg arra utalt, hogy a város polgárai példaértékű humanitárius segítséget adtak a menekülteknek. Ellátták őket ivóvízzel és ennivalóval ahhoz, hogy a városon való áthaladásuk konfliktusok nélkül történjen. Továbbá, hogy a szegediek emberséges és európai magatartása nemzetközi elismerést vívott ki.

Aztán májusban újra előkerült ez az egész Hollik István – aki derék és nagyszerű ember – képzeletében, de már összeesküvés-elmélet alakját öltve.

„Újabb veszélyes tervet is letett a baloldal az asztalra. Minden trükköt kitalálnak, csak hogy az embereket megkerülve végre tudják hajtani a kényszerbetelepítést. Az új terv alapján a kormányokat megkerülve, egyenesen a betelepítésre nyitott önkormányzatokkal állapodna meg az Európai Bizottság. Magyarországon ilyen város a Botka László szocialista polgármester vezette Szeged.”

kaabaAzt is vizionálta – és esetében feltesszük, komolyan is gondolta, mert ennyire telik tőle -, hogy Brüsszel pénzt ajánlana az ilyen önkormányzatoknak, sőt, a javaslat értelmében a migránsok bele is szólhatnának abba, hogy az unión belül melyik országba, illetve melyik városba helyezzék el őket.

Éppen, hogy csak a Kaaba szentélyt nem építette újra – uniós támogatásból a felét ellopva – a Dóm téren, ahol aztán Erdogan hajlonghatna. Már csak új nevet kéne találni a városnak, mert eddig is olyan sok volt neki. Attól függően, hogy hányféle népek lakták, hívták már az alábbi módokon: németül Szegedin vagy Segedin, szerbül Сегедин, horvátul Segedin, szlovákul Segedín, románul Seghedin. Ókori forrásokban görögül Partiszkon, latinul meg Partiscum. Arab változat még nincsen.

Nos, mindezen történésekre és házi elméletekre alapozva mondta tegnap Orbán, amit mondott. Sőt, barátilag meg is intette a komcsi vezetésű városok – úgymint Budapest néhány kerülete, Salgótarján, Oroszlány, Gyöngyös, Ajka, Sajószentpéter és Celldömölk – polgármestereit, hogy miért nem kérik ki maguknak ennek a Schultznak az aljas szándékait.

Olyan szép kerek ez az egész. Mint az közismert, miniszterelnökünk állandóan üzenget, akárhol is szólal meg a nagyvilágban. Ez a passziója neki. Most épp nem a fentebb részletezett városok, kerületek polgármestereihez beszélt, hanem a faék tudatú választópolgárokhoz, őket terelgette, hogy iramodjanak népszavazni, és lehetőleg nemmel, különben legott egy mecset közepén térnek magukhoz.

Mindebből kitetszik, hogy a kampány már kezd a célegyenesbe fordulni, ezért remegő kíváncsisággal várjuk, hogy születik-e még újabb hagymáz, vagy ez már tényleg a legalja. Más kérdésünk momentán nincsen.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum