Migráncs, parizer, vasárnap: Semjén, perszehogy

Nem akarta veszélybe sodorni a kvótás nyamvadást, ezért visszavonult a magaslesre. Ezt mondta most épp Semjén Zsolt, és ha ő egyszer mond valamit, akkor az meg van mondva, ott van a szeren férfiasan úgymond.

Az asztráltestes párt vezérlovasa szerint a taktikai visszavonulás mellett döntöttek, amikor a boltzár visszavonásáról határoztak, mert mérlegelni kellett, hogy mi a következménye, ha a két népszavazást (a szabad vasárnapról és a kvótáról szólót) egy időben kell megtartani.

A kvótareferendum „élet-halál kérdés a nemzet számára”, ennek eredményét nem lehetett kockára tenni, így nem volt más lehetőség, mint visszavonni. – Rebegte Ő.

semjénÍgy vélekedik nekünk a puskásministráns lélek, és már megint rosszul. Tyúkszar került a propellerbe, azaz bukta. Noshát: a boltzár beszünetését a kabinyet április 11-én (2016. 04. 11.) jelentette be Rogán talpigbecsületes ember hozzáfűzéseivel, miszerint:

„Amikor az elmúlt egy évet kell értékelni, akkor nemcsak a gazdasági mutatókat kell nézni, hanem az emberek véleményét is. Ez az elmúlt egy évben megosztó dolog lett, nem sikerült meggyőzni az embereket, hogy ez egy sikeres intézkedés. Ha népszavazásra kerülhet sor, meg kell vizsgálni, érdemes-e azt milliókért megtartani.”

Stimmt.

Ehhöz képest a kvótanépszavazást májusban fixálta pártunk (2016. 05. 10.), amit kár is tagadni. Őrzi ezt a net szó szerint: „A parlament 136 kormánypárti és jobbikos igen szavazattal, 5 független képviselő nem voksa ellenében döntött a referendum elrendeléséről. Ez lesz a kérdés: Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”

Bebizonyosodott hát immár újólag, hogy Semjén Zsolt az Úr gyermeke. Próféta ő, aki látja a jövendőt. Vimággyomuk ennek megfelelőn a lábai elé omolva, s zengjük néki ércesen, ohhmm. Majd haladjunk tova a gyűlölet félórájára mosolyogva, és nyugtázzuk, hogy megint. Már megint lódított a pernahajder, de az Úr majd megbocsát. A panelproli ellenben nem.

2016. 04. 11., – 2016. 05. 10. – Kétszer kettő, az öt, mert úgy akarom.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum