Kenyér, öntudat, lómaiak, meg az a rohadt Skynet

Ha valamely népi-nemzeti buli közelít a naptárban, mint most épp a kenyér, az alkotmány, az álomalapító vagy a kisnyúl legendája, akkor országunk szellemi irányítói ellenállhatatlan kényszereket éreznek, hogy kiváltképp okosak legyenek. Egyébként azok ők minduntalan, ilyen alkalmakkor azonban ünnepi köntösbe is öltöztetik a mondandót, amitől az egyszerre szakrális lüktetést kap.

Mint most Lázár vezérminiszternél. Bár őnála a nívót az év egész folyása alatt tapasztalhatni, ezúttal azonban egyedül maradt a kényszeres delirálásban, mert országunk első embere olimpianézőben van épp, amely megterhelő feladatot kommentálta is közösségi oldalán az alábbi felkiáltással, valamely nyalakodó munkás szíves segítségével, és ez így föstött: „A macska rúgja meg!” Ezt üzente a nemzetnek.

lómaIlyen okok miatt mondja Lázár, amit mond. A főnök épp melegebb éghajlatra költözött, kifakadása viszont vetekszik Gyurcsány „lárifári miniszterelnök úr” című örökzöldjével. Ez az infantilis duma viszont Jánost nem vigasztalja az eemútt nyóócbóó’, mert mégis csak magára maradt a záporozó srapnelek között. Nagyjaink viszont éles helyzetben erős késztetéseket éreznek arra, hogy hülyeségeket beszéljenek, kivétel nincsen.

Kitetszik, hogy meggondolatlan mondatok hagyják el az ő szájukat, János most épp valamelyes ébredésekkel jelentkezett be a színpadra, amikor fölriadásokról szőtt omló álmokat, és arról ábrándolt, hogy egy nép öntudatra ébredésével, felnőtté válásával óhatatlanul együtt jár a nemzeti büszkeség érzése, ennek az érzésnek az erősödése, és ez nem nacionalizmus, hanem erős önazonosságtudat, ami a szabadság velejárója és egyik megnyilvánulása.

Mindabba azért ne merüljünk alá, hogy mindez mi a francért nagy baromság. Abba ellenben érdemes belégondolnunk, hogy ezt az öntudatra ébredést a házi mozigépész, Endrjú egyik alkotása mutatta be az országos cimbora, Arnold hathatós közreműködése által, aki még lovaspartis szülinapi bulikon is jelen volt, miközben mindahányan elfeledkeztek arról, hogy az ő öntudatra ébredése öl, butít és nyomorba dönt. Mert ő a Terminátor, a gonosz. Vagy nem. Ahogy Endrjú akarhatja.

Arnold volt maga a Skynet nemezise, és az ő ébredése lett most pántlikába csomagolva. Ez a kurva öntudat, ha ébred, nem kezelhető, olyan, mint egy kölyökkutya. Vagy kisded, halad előre a francba, kivilágítatlan macskaköves utcákon a semmibe. De mindez nem érdekes. A NER ugyanis keresi az ő természetes szövetségeseit, akiket aztán egészen váratlan helyeken talál meg. A cimborák meglelése embert próbáló föladat, amire bizonyság, hogy még a gyökereknél sem ment ez zökkenőmentesen, mutatja ezt maga Brian históriája is:

Galerie_Brian_12„Brian: – Ti vagytok a Júdeai Népfront?
Reg: – A jó édes anyád!
Brian: – Mi?
Reg: – Méghogy Júdeai Népfront! Mi a Júdea Népe Front vagyunk! Méghogy Júdeai Népfront! (nevet)
Brian: – Én is… csatlakozhatnék?
Reg: – Nem, kopj le!
Brian: – Nem akarok ilyet árulni, ez csak egy meló. Ugyanúgy utálom a rómaiakat, mint bárki más!
Judit: – Ez biztos?
Brian: – Ó, holtbiztos! Régóta utálom a rómaiakat.
Reg: – Figyelj! Ha csatlakozni akarsz a mozgalomhoz, tényleg utálnod kell a rómaiakat.
Brian: – Utálom!
Reg: – Igen, és mennyire?
Brian: – Nagyon!
Reg: – Fel vagy véve. Figyelj! Egy valamit utálunk jobban a rómaiaknál, azt a büdös Júdeai Népfrontot!
Francis: – És a Júdeai Nemzeti Frontot is!
Stan: – És a Júdea Népe Frontot. A Júdea Népe Frontot. Köpködők!
Reg: – Mi vagyunk a Júdea Népe Front!
Stan: – Ó. Azt hittem, mi a Nemzeti Front vagyunk.
Reg: – Népe Front!
Francis: – És mi van most a Nemzeti Fronttal, Reg?
Reg: – Ott ücsörög
(Brian élete)

Valahol itt tartunk most is. Lázár vezérminiszter kapkod fűhöz, fához, szalad a vargához, és óhatatlanul pofonokba szalad, amikor népének sorsa felől elmélkedik. Ebben a krízisben nincsen egyedül, 2002-ben maga Orbán úr esett bele abba a csapdába, amikor szűkös történelmi ismeretei miatt mesélt olyanokról, amiről halovány fingja nem volt, mint például az élettér meggondolatlan emlegetésekor. Nem győzöm elégszer citálni Váncsa mester pillanatképét:

élet„Magyarország az utóbbi hónapokban úgy jelenik meg a világpolitika színpadán, mintha a Kretén magazin valamelyik képregényéből lépett volna elő, és mint látjuk, még erre is rá bír tenni néhány lapáttal. Itt van ez a Lebensraum-ügy. Valamennyi hadra fogható szóvivőnktől tudjuk, hogy PMVO ilyet nem mondott sohasem. A közelmúltban viszont azt hallhattuk a legilletékesebb helyről, hogy a PMVO által használt (illetve ma már nem használt) “élettér” fogalom teljesen szalonképes, hiszen jóval Hitler előtt jelent meg a köztudatban, és ez speciel igaz is, magát a szót állítólag egy Rudolf Kjeflen nevű svéd jogász találta ki 1916-ban, tőle vette át Karl Haushofer, míg viszont Hitler csak 1933. február harmadikán iktatta be hivatalosan a saját szótárába, és tette oly igen népszerűvé, hogy 1945 óta senki finom úriember a szájára nem veszi. Hacsak nem akarja lenyúlni egy másik párt kedves náci szavazóinak lehetőleg minél nagyobb hányadát, ezzel kapcsolatban viszont azt kell mondanunk, hogy az igazán finom úriember más úriemberek kedves fasiszta szavazóival pettingelni sohase szokott.”

Mintha máma írta volna. A rendszer maga körül forog, némi lefelé mutató spirálist mutatva haladtában. Ebből következően boldog ünnepeket, sok, pántlikás kenyeret óhajtunk honfitársaink bőséges lelkébe, valamint asztalára egyként. Persze el ne feledkezzünk az öntudat kurvára fontos voltáról. Csakis!

Ui: Bayer épp a mennybe iramlik: miheztartás végett, úgymond nemzeti keresztekkel a bögyén. Tisztára valaki celebmester, mintamókus, baglyok, bassza meg. Így jártál, és én kérek elnézést.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!