Ha valamely népi-nemzeti buli közelít a naptárban, mint most épp a kenyér, az alkotmány, az álomalapító vagy a kisnyúl legendája, akkor országunk szellemi irányítói ellenállhatatlan kényszereket éreznek, hogy kiváltképp okosak legyenek. Egyébként azok ők minduntalan, ilyen alkalmakkor azonban ünnepi köntösbe is öltöztetik a mondandót, amitől az egyszerre szakrális lüktetést kap.
Mint most Lázár vezérminiszternél. Bár őnála a nívót az év egész folyása alatt tapasztalhatni, ezúttal azonban egyedül maradt a kényszeres delirálásban, mert országunk első embere olimpianézőben van épp, amely megterhelő feladatot kommentálta is közösségi oldalán az alábbi felkiáltással, valamely nyalakodó munkás szíves segítségével, és ez így föstött: „A macska rúgja meg!” Ezt üzente a nemzetnek.
Ilyen okok miatt mondja Lázár, amit mond. A főnök épp melegebb éghajlatra költözött, kifakadása viszont vetekszik Gyurcsány „lárifári miniszterelnök úr” című örökzöldjével. Ez az infantilis duma viszont Jánost nem vigasztalja az eemútt nyóócbóó’, mert mégis csak magára maradt a záporozó srapnelek között. Nagyjaink viszont éles helyzetben erős késztetéseket éreznek arra, hogy hülyeségeket beszéljenek, kivétel nincsen.
Kitetszik, hogy meggondolatlan mondatok hagyják el az ő szájukat, János most épp valamelyes ébredésekkel jelentkezett be a színpadra, amikor fölriadásokról szőtt omló álmokat, és arról ábrándolt, hogy egy nép öntudatra ébredésével, felnőtté válásával óhatatlanul együtt jár a nemzeti büszkeség érzése, ennek az érzésnek az erősödése, és ez nem nacionalizmus, hanem erős önazonosságtudat, ami a szabadság velejárója és egyik megnyilvánulása.
Mindabba azért ne merüljünk alá, hogy mindez mi a francért nagy baromság. Abba ellenben érdemes belégondolnunk, hogy ezt az öntudatra ébredést a házi mozigépész, Endrjú egyik alkotása mutatta be az országos cimbora, Arnold hathatós közreműködése által, aki még lovaspartis szülinapi bulikon is jelen volt, miközben mindahányan elfeledkeztek arról, hogy az ő öntudatra ébredése öl, butít és nyomorba dönt. Mert ő a Terminátor, a gonosz. Vagy nem. Ahogy Endrjú akarhatja.
Arnold volt maga a Skynet nemezise, és az ő ébredése lett most pántlikába csomagolva. Ez a kurva öntudat, ha ébred, nem kezelhető, olyan, mint egy kölyökkutya. Vagy kisded, halad előre a francba, kivilágítatlan macskaköves utcákon a semmibe. De mindez nem érdekes. A NER ugyanis keresi az ő természetes szövetségeseit, akiket aztán egészen váratlan helyeken talál meg. A cimborák meglelése embert próbáló föladat, amire bizonyság, hogy még a gyökereknél sem ment ez zökkenőmentesen, mutatja ezt maga Brian históriája is:
„Brian: – Ti vagytok a Júdeai Népfront?
Reg: – A jó édes anyád!
Brian: – Mi?
Reg: – Méghogy Júdeai Népfront! Mi a Júdea Népe Front vagyunk! Méghogy Júdeai Népfront! (nevet)
Brian: – Én is… csatlakozhatnék?
Reg: – Nem, kopj le!
Brian: – Nem akarok ilyet árulni, ez csak egy meló. Ugyanúgy utálom a rómaiakat, mint bárki más!
Judit: – Ez biztos?
Brian: – Ó, holtbiztos! Régóta utálom a rómaiakat.
Reg: – Figyelj! Ha csatlakozni akarsz a mozgalomhoz, tényleg utálnod kell a rómaiakat.
Brian: – Utálom!
Reg: – Igen, és mennyire?
Brian: – Nagyon!
Reg: – Fel vagy véve. Figyelj! Egy valamit utálunk jobban a rómaiaknál, azt a büdös Júdeai Népfrontot!
Francis: – És a Júdeai Nemzeti Frontot is!
Stan: – És a Júdea Népe Frontot. A Júdea Népe Frontot. Köpködők!
Reg: – Mi vagyunk a Júdea Népe Front!
Stan: – Ó. Azt hittem, mi a Nemzeti Front vagyunk.
Reg: – Népe Front!
Francis: – És mi van most a Nemzeti Fronttal, Reg?
Reg: – Ott ücsörög
(Brian élete)
Valahol itt tartunk most is. Lázár vezérminiszter kapkod fűhöz, fához, szalad a vargához, és óhatatlanul pofonokba szalad, amikor népének sorsa felől elmélkedik. Ebben a krízisben nincsen egyedül, 2002-ben maga Orbán úr esett bele abba a csapdába, amikor szűkös történelmi ismeretei miatt mesélt olyanokról, amiről halovány fingja nem volt, mint például az élettér meggondolatlan emlegetésekor. Nem győzöm elégszer citálni Váncsa mester pillanatképét:
„Magyarország az utóbbi hónapokban úgy jelenik meg a világpolitika színpadán, mintha a Kretén magazin valamelyik képregényéből lépett volna elő, és mint látjuk, még erre is rá bír tenni néhány lapáttal. Itt van ez a Lebensraum-ügy. Valamennyi hadra fogható szóvivőnktől tudjuk, hogy PMVO ilyet nem mondott sohasem. A közelmúltban viszont azt hallhattuk a legilletékesebb helyről, hogy a PMVO által használt (illetve ma már nem használt) “élettér” fogalom teljesen szalonképes, hiszen jóval Hitler előtt jelent meg a köztudatban, és ez speciel igaz is, magát a szót állítólag egy Rudolf Kjeflen nevű svéd jogász találta ki 1916-ban, tőle vette át Karl Haushofer, míg viszont Hitler csak 1933. február harmadikán iktatta be hivatalosan a saját szótárába, és tette oly igen népszerűvé, hogy 1945 óta senki finom úriember a szájára nem veszi. Hacsak nem akarja lenyúlni egy másik párt kedves náci szavazóinak lehetőleg minél nagyobb hányadát, ezzel kapcsolatban viszont azt kell mondanunk, hogy az igazán finom úriember más úriemberek kedves fasiszta szavazóival pettingelni sohase szokott.”
Mintha máma írta volna. A rendszer maga körül forog, némi lefelé mutató spirálist mutatva haladtában. Ebből következően boldog ünnepeket, sok, pántlikás kenyeret óhajtunk honfitársaink bőséges lelkébe, valamint asztalára egyként. Persze el ne feledkezzünk az öntudat kurvára fontos voltáról. Csakis!
Ui: Bayer épp a mennybe iramlik: miheztartás végett, úgymond nemzeti keresztekkel a bögyén. Tisztára valaki celebmester, mintamókus, baglyok, bassza meg. Így jártál, és én kérek elnézést.
Vélemény, hozzászólás?