Paint it Black!

Mint az penészes lapú történelemkönyvekből tudható, egyes erőszakszervezetek nem igazán szívelték a színek orgiáját, máig sem tudható, miért, aztán mégis. A Sturmabteilung – aki elsőáldozókat csak SA néven ismerhetni manapság – indulásakor a szürkére esküdött.

Amikor a hajnal hasadt, az első nagy háborúból visszamaradt tábori szürkét viselték a tagjai, aki pedig még nem katonáskodott addig, annak szürke vihardzseki volt az uniformisa. Később váltottak a felemelő barnára annak ellenére, hogy Röhm, az ő első emberük, aki aztán csúfos véget ért, köztudottan buzi volt, és mégse nézett rá a szivárványra.

sziv árványAztán, amikor őbelőlük kihüvelyeződött – mint fatörzsből gyönge ága – a még emberibb Schutzstaffel, akiknek SS néven örült egész Európa, csak feketében tudta elképzelni az életet mindenik jámbor keretlegény. Azért kitetszik, hogy taplók voltak. Führerük ugyanis állva pisált Wagnerért, és az ő delíres világában meg élénken játszott a fénycsík, ugyanis a mitológia szerint a szivárványhídon át viszik a Valkűrök a lelket a Valhallába.

Látszik, hogy senki nem lehet tökéletes, még Sarkadi Attila sem, aki önkormányzati képviselő, következésképp marha nagy ember Pomázon. S mivelhogy jobbikos, aki magyar népek lelkükben erősen vonzódnak a fent érintőlegesen emlegetett kultúrkörhöz, neki is baja van az élénkebb színekkel.

Érdekes azonban, hogy egy iskola kerítésének leföstéséből egyből a melegekre asszociál, viszont állítólag nem magától. Közzé tette, hogy az aggódó szülők miatt veri a tamtamot, akik hozzá fordultak volna, hogy állítsa helyre a magából kifordult világ rendjét.

Sarkadi efféle aggodalmakról ad számot, hogy élénk fantáziájú gyermektulajdonosok mondtak volna ilyeneket: „Nem viszem oda a gyermekem, így szoktatják a szivárvány léthez.” „Valami szekta csinálta, azonnal lépjetek fel ellene.” „Szilánkosra törni a kezeiket!” Aztán még azon csodálkozunk, hogy Érpatakon mért győz mindig a téboly.

Képviselő úr is elborzadt, és hozzá tette a magáét mintegy megnyugtatólag: „Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a szivárvány-színnek jelentése van. Annak is az lenne, ha mondjuk árpádsávosra festették volna a kerítést. Ha az iskolavezetés, vagy a szülői munkaközösség úgy dönt, hogy a jó ízlés szerint egyszínűre festi a szivárványt, szívesen beszállok a festék árába. Festeni is elmegyek.”

feketeÉrdekes, hogy ebben a mi országunkban a népek, ha úgy adódik, semmihöz nem értenek. Dávid Ibolya a focihoz, amikor zsidózás van, Sarkadi a fizikához, amikor buzizni kell. Amikor a búkon elmagyarázták neki a fénytörés földöntúli jelenségét, azt bírta válaszolni, hogy sosem volt jó fizikából. Az árpádsávhoz azonban ért, de erről többet kár is beszélni.

Viszont állítólag ezek az urak védelmezik a mi kereszténységünket az iszlám hordáktól. Akkor azt sem ártana tudni, hogy a szivárványt a zsidó és keresztény mitológiában Isten az özönvíz után az emberekkel kötött szövetség jelképéül adta. Mindezt csak miheztartás végett.

Zárásképpen megjegyzem, hogy ugyanez az Isten, amikor az evolúciót vezényelte, úgy rendelkezett, hogy a legtöbb emlős fekete-fehérben lássa a világot, egy ideig csak a madarak élvezhették a színeket, és soraikból kevés homokost ismerünk. A legtöbb elevenszülő így is maradt, mármint, hogy képtelen látni a színeket, az tehát, hogy Sarkadi úr képes érzékelni a szivárvány szépségét, isteni kegy. Ezt nem ártana szem előtt tartani, mielőtt mindent feketére mázol a gyermekek üdvözülését szem előtt tartva.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!