A Fidesz nem mondta, mert ő gibbon

Nézzük csak, hol is élünk!

Juhász Péter nem szíveli Rogán Antalt. Helyesbítek, azt nem kedveli, de rohadtul, hogy Rogán úr lop, csal, valamint hazudik, és ezért JP a maga módján mindent meg is tesz, hogy – bár ezt mindenki óhajtja – történjék is valami az ügyben a hamisságszolgáltatás berkeiben.

Juhász Péter naiv ember, ezért elmesélte, hogy ő bizony valaha szívott már lassú mérgeket, ami cselekedet magától az ördögtől való. Sőt, egyenesen a keményfarkú Dájcs úrral művelték a halálos bűnt. Nos, Dájcs úr fölügyeli az egész hazai internetet, valamint Brüsszelben nyaral csöndesen.

definitely-cute-have-one-look-at-that-little-face-12805-1234327174-47Juhász Péternek meg nekiment a hatalmi gépezet, mert bántotta őtet. Ez a nekimenés – többek közt – abban manifesztálódott, hogy a Párt 2014 októberében közleményt adott ki. Ezt: „Juhász Péter, az Együtt belvárosi polgármesterjelöltje a biztonsági kamerák felvételei szerint dülöngélve, nyilvánvalóan alkoholos vagy drogos állapotban plakátokat rongált.”

Ezt az állítást átvette Orbán úr házi hírharsonája, amely az MTI névre hallgat, s nyomában számos más lap. Amikor mindebből pör lett, a harsona azt állította, hogy ő nem találja az archívumában, ergo, a Fidesz nem mondta, amit mondott. Ehhöz képest még mindig ott virít a Párt honlapján a duma.

És annak ellenére, hogy a Párt nem is mondta, mégis lett tárgyalás a hamisságszolgáltatás irodáiban, ahol meg a Párt ügyvédei azt mondták az állításról, hogy az vélemény, és ez szerintük így jól van. Szerintünk meg nem. De hát itt gibbon-uralom van.

Mindeközben szintén Rogán úrról azt állította Portik úr, hogy egy rokona vagy ismerőse – akárha Ady – tízmillió forintnyi ajrót adott volna át RA-nak bizonyos üzelmek ellentételezéseként. Szembesülniük kellett volna – ennek a kettőnek -, de Rogán úr azt mondta a hamisságszolgáltatóknak, hogy momentán nem ér rá.

gibbonOkozhatott volna még bonyodalmakat ez az egész hajcihő, amit meg kellett előzni, nehogymá szar kerüljön a propellerbe. Ezért a hamisságszolgáltatás egy hirtelen mozdulattal átmetszette a gordiuszit, és aszonta, hogy vége van az egésznek, és ezt tudatták is az igazság csecsein csüngő manusokkal, ebben a formában:

“A Portik Tamás által előadottak valóságtartalma – különösen az összegre és az átadás helyszínére vonatkozóan – önmagában is, valamint a feljelentés kiegészítése során beszerzett egyéb adatok ismeretében erősen kétséges, azok a nyomozás elrendeléséhez szükséges módon és mértékben nem keltik bűncselekmény gyanúját.”

Ilyenekből annyi van ebben az országban, mint égen a csillag. Világosan kitetszik, hogy fideszest, vagy ahhoz közelit egyáltalán nem érdemes a hamisságszolgáltatás elé citálni, mert úgysem történik semmi az ég egy világon. Így van beállítva a rendszer. Ehhöz képest még mindig vannak naiv lelkek minálunk.

Most épp a Párbeszéd Magyarországért névre hallgató ministráns-gyülekezet készül nekilódulni fejjel a falnak. Ismeretlen tettes ellen feljelentést tesznek, mert a párt szerint a kényszerbetelepítés elleni népszavazással kapcsolatos kormányzati plakátkampány kimeríti a közösség elleni uszítás fogalmát. Ugyan már, királylány.

majomPedig igazuk van, amikor azt mondják, hogy a mostani kormányzati plakátkampány Btk.-ba ütköző bűncselekményt valósít meg: összeköti a menedékkérőket a terrorizmussal, a nemi erőszakkal és más bűncselekményekkel, és azt a félelmet akarja elültetni a lakosságban, hogy a menekültek millió számra özönölhetik el Európát, közülük pedig számosan érkezhetnek kényszerbetelepítéssel Magyarországra.

Számít valamit, hogy igazuk van? Nem számít egyáltalán, a végeredményt már most belerakhatnám a borítékba. Gibbonok ellen nem megy ugyanis. És most végezetül elmagyarázom – és egyben elnézést is kérek a nemes majmoktól -, hogy miért fideszeseztem le őket.

Ők az emberszabásúak közé tartoznak, ellenben közöttük egy külön ágat alkotnak, mégis, alapvetően különböznek – mondjuk – a csimpánzoktól, akik lehetnek akár közmunkások is. A fideszesek besorolása ugyanis így ér véget. Rend: főemlősök, alrendág: majomalkatúak, öregcsalád: emberszerűek, család: gibbonfélék. Erről lenne szó voltaképp, a gibbon majdnem csimpánz, aztán mégsem az. Közük nincs egymáshoz, pedig rokonok.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!