Wild West Európa

Az alábbiakban szó szerint, változtatás nélkül közlöm a hvg.hu írását, mert ehhöz nincs mit hozzátenni. Tehát ez nem az én érdemem, s ha mégis jól szórakoznának rajta, azt köszönjék meg hajrámagyarországnak. Értsenek emögött bárkit is.

Ja, a címért meg Szabó Lőrincet dicsérjék, aki segítségével a terrornak az ő házát is sikerült megdicsőíteni, ha emlékeznek még rá:

„Törvényen kívül, mint az állat,/ Olyan légy, hogy szeresselek./ Mint lámpa, ha lecsavarom,/ Ne élj, mikor nem akarom;/ Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan/ Börtönt ne lásd;/ És én majd elvégzem magamban,/ Hogy zsarnokságom megbocsásd.”

életEzt csak úgy, miheztartás végett, hogy lefössük hatalmunk nívóját, aki Orbánunk személyében e verssel tisztelgett a ház előtt. Baj volt, a mi Lőrincünk nem dakota, és a sorokat kedvesének címezte, ám mindegy, és akkor nosza, és rajta, innentől a hvg.

Az Átlátszó újságírójára, Móricz Csabára uszította híveit múlt pénteken Orosz Mihály Zoltán, Érpatak botrány-polgármestere.

Orosz Mihály Zoltán településén hatodszorra sem sikerült dűlőre jutni a tavalyi zárszámadással, így a falut a működésképtelenség fenyegeti. A polgármester ügyeiről cikkező újságíró is ott volt az ülésen, de hamarosan menekülnie kellett az őt üldöző önkormányzati autók elől. Az ezt követő rendőri intézkedés is önmagáért beszél.

A beszámoló szerint a képviselő-testület hatodszorra futott neki a tavalyi zárszámadás megtárgyalásának, ám az ülés kudarcba fulladt, mert Orosz szidalmazni kezdte az újságírót. Előzőleg a portál a polgármesterhez köthető gyanús ügyletekről cikkezett, amire Orosz helyreigazítás-zuhataggal reagált. A rendkívüli ülést a hattagú testület négy tagja javasolta, célja az volt, hogy Oroszt rávegyék, fizesse ki időben és hiánytalanul a közmunkások és a közalkalmazottak bérét. A második napirendi pont a testület feloszlatása lett volna.

Móricz Csabát az érpataki polgármester ki nem állhatja, ha valahol meglátja, gyalázkodásban tör ki. Az Átlátszón közzétett hangfelvétel szerint Orosz Mihály pénteken is egyből ráfixálódott az újságíróra, bár a képviselők sürgették, hogy kezdjék már meg az érdemi munkát. De Orosz azt mondta, meg kell várni az operatőröket, médiapatkány, hát muszáj kicsit megkamerázni őt is – magyarázta.

Ez végül nem történt meg, hanem megérkezett „Ricsi” – Fügedi Richárd, mezőkövesdi jobbikos önkormányzati képviselő, akit Orosz Érpatakon közmunkásként foglalkoztat. Amikor a káosz közepette egy képviselő megkérdezte Oroszt, hogy van-e még pénze Érpataknak, a polgármester nem is válaszolt, hanem tovább üvöltött.

kukoricaA botrányba fulladt ülés után Orosz – az egyik helyi képviselő szerint – azt mondta híveinek, „Gyerünk utána!”, amiről az illető képviselő értesítette is Mórciz Csabát. És valóban, az újságíró autóját három autó követte, ebből kettő az érpataki önkormányzat szolgálati kocsija volt.

A mellékutakon Móricznak 140-150-nel kellett hajtania, hogy lerázza üldözőit, de egy elsőbbségadásnál elveszítette előnyét. Ekkor Újfehértó felé fordult, hogy rendőri segítséget kapjon, és szemből érkezett is egy járőrautó, mire Móricz eléjük kanyarodott, hogy segítséget kérjen – derült ki az újságíró feljelentéséből.

Ahogy ilyenkor lenni szokott, nem az üldöző kocsiból kiszálló Oroszt, Fügedit és Zagyva György Gyula volt jobbikos képviselőt igazoltatták, hanem a panaszost. Oroszék közben kameráztak, hiába kérte az újságíró a rendőröket, hogy ezt állítsák le, amikor a személyes iratai kerülnek terítékre. Eközben Orosz hívei továbbra is kórusban gyalázták az újságírót. A rendőrök, letudva az intézkedést távozni akartak, de Móricz ragaszkodott hozzá, hogy kísérjék el a következő településig. Ekkor fordultak vissza Orosz Mihály Zoltánék.

Azért lezárom: üzenjük Brüsszelnek.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum