Van itt a szomszédban egy kutya, aki nagyon jó fej, csak egy kicsit rekedt, de hát nem is éneklési céllal szaladgál a világban. Viszont nem „Magyarország természetföldrajzi környezetében” alakult ki, ergo nem szittya kuvasz, komondor, puli, pumi, mudi, erdélyi kopó, rövid szőrű magyar vizsla, drótszőrű magyar vizsla és még csak nem is magyar agár.
És pláne nem ilyen liberális ivadék golden retriever, vagy főként ír szetter, aki már a nevében is hordozza, hogy idegen egy alak a Kárpátok alatt. Meg még német juhász, vérlázító. Ő pedig itt, aki oly bizalommal rohangál a kertjében meg az utcán, valamint nyaldossa az ember tenyerét, egy nap majd arra ébred, hogy kitaszított lesz, még csak egy szaros törvény sem foglalkozik vele, mert még azt sem lehet tudni, hogy ki volt az apja neki.
Az a rohadék élvhajhász anyja csak kefélt orrba-szájba, aztán ez lett belőle, egy semmire sem jó korcs, nem is tudható, mit is tegyen vele az ember. A tacskót, és a többi százötvenet, akiben nem az ősi magyar vér buzog, még meg lehet különböztetni egy sárga csillaggal esetleg, de az ilyen ágrólszakadt még arra sem méltó. Ő a kutyák cigánya. És most okádom el magam, ha meglátom, hol is élek.
Vélemény, hozzászólás?