Úgy fedezi fel a média orbánúr kuvaszát, mintha ő oly nagy vaszisztdasz volna, holott pedig. Ez a jótét lélek, akit állítólag évekkel ezelőtt agyba-főbe vertek, s emiatt elveszítette a fél szeme világát, ott lakik a világ közepén, és most fogózkodj meg nyájasom, nem is Felcsútnak híják a csodát. Pár grammnyira odébb azért és csupán.
Viszont sok házakban. Baj van a látáscsökkent kutyákkal minálunk, aki vak, az asszonyt ver, aki félig, ő pedig kastélyokra nyitja a látók szemét. Aztán, mintahogy az kitetszik, amikor az enimelszek világából a homo sapiens eresze alá ér a történet, azonmód, rendje-módja szerint el is hal, mert pincsi is szerepel a mesében, akit pedig poltnak hínak.
Nárcisz otthontalan a sapiensek közt. A sapiens az a vérivó faj, aki párezer éve úgy irtotta a neandervölgyit, mint ma az IÁ az álmodozókat, és csak a bajt hozta az emberre. Hogy ez nonszensz volna és következetlen, hát perszehogy. Innentől vizsgálom fölül sapiens voltomat, és neanderistának kiáltom ki magam.
Ebbéli minőségemben ugyan kevésbé vagyok kívánatos fizikai valómban, ámde jámbor teremtésként lavázok Isten kertjében. Verssorokon ringatózó, álmodozó, életre méltatlan egy alak csupán a sapiensek tengerében. Aztán lelőnek engemet is. Meg tégedet, és magát is a sarokban, hölgyem, ne tessen vihorászni.
Mivelhogy nem születtünk sem kuvasznak, sem komondornak, törődni velünk senki sem fog a tornácok alatt és dácsák sűrűjében. Ellenben nem hagynak az út szélén, ami megfontolós, örömös kilátás. Így hát neanderistaként elhatárolódok a sapienstől, aki kutyákkal takarózik a vihar ellen, és emberszerű formája ugyan van neki, tartalma azonban csak buborék. Tisztára kiszuszakolt petpalack. Csak szisszent.
Vélemény, hozzászólás?