Habony mint fideszriasztó szer

Habonyárpi tudhat valamit, ha ő tanácsolta a cirkuszt. Esetleg a neve bír mágikus erővel, végül is, mindegy is, viszont a csoda megtörtént. Mondom. A sajtó rabszolgái az új hatalmasokkal találkozva, s belekábulva abba a kimondhatatlan gyönyörbe és kegybe, hogy a magyar Olümposz lakói szóba állnak velük, egyszerűen nem bírnak magukkal kimondhatatlan jódógukban, és kérdésre vetemednek.

Viszont alig is jutnak el addig a szavak megformálásában, hogy Hab…, a válaszolóra aláereszkedik a szentlélek, és megnémul, sőt, ha folytatják azzal, hogy …ony, még el is menekül, mint tette ezt az amúgy kupakolósan szószátyár Kósa nagyúr, és Kovács lovag is a napokban. Vagy legújabban a volt feleség, akivel pedig a Szépművészetiben volt hetedhétországra szóló, mint az ismeretes. A sajtó rabszolgái meg néznek szemre is, meg fejre is, hogy hová keveredtek a nagy magyar sivatagban.

jelelo-szerzetek-1Pedig nem történt semmi különös, csupán újjáéledt a szittya formátumú Kamalduli rend, amelynek tagjai a lelki tökéletességre törekedtek, e célból magányosan, magukba fordulva éltek, és sem egymással, sem a külvilággal nem érintkeztek. Ha nem vigyázunk, ezek a fideszfiúk hamarosan fehér csuhában, borotvált fejtetővel és méteres szakállal közlekednek közöttünk.

Második Jóska, a renitens ugyan föloszlatta őket, de mint azt tudjuk dohos lapokból, ő nem számít, mert élénken baszott az ájtatosokra. Sajnos azonban egy óvatlan pillanatban, amikor elment az esze, és beszart magunk közt szólván a reá váró Nirvánától, a legendárium szerint tollának egyetlen vonásával visszavonta az összes normális rendeletét. Ekképp, bár osztrák volt a lelkem, mégis végérvényesen magyarrá vált.

Ennyi mese pedig elég is mára. Viszont ez a tempó, amelyet ott föntebb leföstöttem, igencsak érdekes. Hogy nem beszélünk, hanem eliszkolunk a tetthelyről, mint ezt a módit a kormányszóvivő, Kovács Zoltán bevezette a napokban. Ez az új divat valahogyan nem passzol az európai tempóhoz, de én vagyok a hülye, ha abban reménykedek, hogy ezek kulturáltan tudnak viselkedni. Olyat követelni, ami nincs, fölösleges.

Ezt a taktikát fejlesztette aztán tovább Erdősi úr, aki foglalkozására nézvést polgármester, és annak a harcos asszonynak a szerencsés ura, aki a minap versenyt futott a szocikkal, és mellbedobással győzött. Igaz, némi tarfejű segítséggel, de kicsire nem adunk. A herceghalmi képviselők – akiknek Erdősi úr az őrsvezetője – arra lettek volna kíváncsiak, hogyan is áll a polgármester hites asszonya a kopaszokkal.

Erdősi úr meg annyira kamalduli lett, hogy már el sem ment a szeánszra. Attól tartott egészen bizonyosan, hogy még bűnbe esne, és megszólalna. A buzgó kollégák számára intésként mondom: várjanak. Ezek a kamalduliak ugyanis a regula szerint december 28., és január 2. között beszélhettek, és ez lesz itt is a megoldás, csak türelem. Ez szavakat, sőt, tán mondatokat jelent esetünkben.

Viszont addig is volna egy javallatom az elégedetlenek számára. Jól látható, hogy habonyárpi nevének puszta említése milyen iszkolási reakciókat vált ki fideszes honfitársaink köreiben. Nincs más teendő tehát, mint körmenetet szervezni, transzparensekre, zászlókra az ibizai hős képmását pingálni, és körbehordozni az országban. Menekül majd az összes, amerre lát. Vagy nem. Viszont egy próbálkozást mindenképpen megér.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!