Bolondériás tudósok kiszámolták, hogy huszonegy gramm volna a súlya ennek a sokat hivatkozott dolognak bennünk. A lelkünknek, ugye. Megmértek egy hullát, amikor még élt, aztán utána is, és ennyi különbséget találtak. Innen vették a cáfolhatatlan igazságot.
De mindez kutyafasza. Ezerhétszáz kalóriában látja ugyanis a fidesz (nem tudom kisebb betűvel írni) azt az élelem-mennyiséget, amely a huszonegy grammos lelket a testben tartja naponta. Hogy ennyitől nem hal éhen a delikvens, akitől szavazatot remélnek. Ebben a kontextusban számolták ki a létezés minimumát azt mondva, hogy aki ezerhétszázat bevisz, az már faszán haligalizik.
Mindebből kitetszik, hogy nem voltak ők Faludy György, aki, amikor Recsken welnesszezett, a legkisebb morzsáig kiszámolta, hány kalóriát adnak neki az őt lassacskán kivégezni kívánók. És mégis túlélte, mert borsófőzeléket rakott a csizmájába. Ha ismerni akarod a Story-t, akkor olvass.
Igaz, lehet, már nem is érdekes igazán, hiszen a főszerkesztő asszony a tévékettő hír anyanője lett, növelendő a nívót, ami amúgy az egekben volt közkeletűleg. Ám nagy az igazság, hogy mindig van lejjebb. Ezt fogjuk most nézni tágra nyílt szemekkel, miközben a termelési riportok ömlenek majd a dobozból.
Mondhatnánk, hogy rossz a kedvem, ez azonban így nem igaz. Egészen elképesztően szar kedvem van, ha ezen a homokos, vizes síkon szertenézek. Mindjárt indulok a boltba, és azon tanakodok, ha megveszem a két csigát a kakaósból, meg a tejet hozzá, akkor ide, s tova kimerítem a nekem rendelt ezerhétszáz kalóriát.
Hosszú távon ez ugye nem megy, hiába delejezi ezt ártunk és ormányunk. Ők pedig olyannyira jól végzik a dolgukat, hogy még a liftekre is ügyelni óhajtanak. És most nem szórakozok. Nagy nemzeti kebelezésükben már rendeletet alkottak a liftellenőrzések államosításáról is, ami, valljuk be, kuncogtató egy valami.
„A gyávaság forrása, hogy az emberek nem tudják elképzelni a rossznál még rosszabbat. Én azonban, ha elgondolom, hogy négy helyett nyolcfelé is szaggathatott volna a prépost, helyzetemmel, még ha nem is valami rózsás, mégiscsak elégedett vagyok.”
Ezt a föntebbi igazságot Örkény mondta nekünk, aki, ha élne manapság, fölkopna az álla. Az abszurd ugyanis, amely benne leledzett, kiköltözött már a valóságba, abban éldegélünk a huszonegy grammos lelkünkkel, ami van nekünk. Ezt akarják lerabolni képzett vadászok, akiknek fogalmuk sincs arról a szabadságról, amit a nevetés ad. Kierkegaard is csak ezt kérte az istenektől, és milyen jól járt.
Vélemény, hozzászólás?