Mindösszesen semmi, zéró, azaz nulla, mai görögüsül egyszerűen „midén” százalékos bérfejlesztést javasolnak a munkáltatók a Volán-dolgozóknak, akiknek azonban egy csöpp humorérzéket nem juttatott a hatalmas Zeusz onnan az elvarázsolt és ködülte Olymposról, amely esetünkben nem fényképezőgépet jelent, ugye. Se nem digitális diktafont.
Mert mit tesznek ezek a jóemberek, ezek a sofőrök? Ahelyett, hogy elégedetten mosolyognának, számba veszik, hogy ez a nulla ez nem egy megfogható valami, az még csak egy kiflicsücsök sincsen, és azonnal rohannak az óvó nénihez legörbült szájjal, kezükben a műanyag járgánnyal (dömper oder motor, busz kiszerelésben ilyen nem létezik), és panaszolják, hogy sztjájkóni akajok! Ugyan már. Vannak rafkósabb módok is a világban.
Javaslatunk volna. Öltsék fel khitónjukat, amely ugyan így február elején hűvös egy ruhadarab, de megteszi, s miután egy elhaló kurvaanyátok hagyja el ajkaikat, magyarázzák el a világ folyását a munkát adóknak, nem győzve dicsérni gondolkodásuk kiművelt egzaktságát. Nulla ugyanis nem volt mindig, ez már egy szint, az absztrakció oly foka, amely mindenképpen elismerésre méltó.
Hogy ezt az ajánlatot megtehessék, a matematika egészen magas szintjére kellett eljutniuk ezeknek a munkaadóknak. A nulla a számok lassú és hosszadalmas fejlődésének utolsó jelentős találmánya ugyanis. Ha Ógörögországban volnánk, és nem itt minálunk, akkor ezek a munkaadók ilyen ajánlattal teljesen képtelenek lettek volna előhozakodni.
A jó görögök azon a vidéken – midőn már akkor is özönlötték el őket mindenféle perzsák a mi Krisztusunk előtt ötszáz évvel, egyszóval rohadt régen – igen gyakorlatias népek voltak. Kitettek maguk elé két olajbogyót, és tanakodtak. Azt látták, hogy egy. Megfogták. Néztek. Érzeték a kezükben a kettőt. A nullát nem tudták érezni, így azt nem létezőként értelmezték. Nulla nincsen is, ingatták elégedetten göndör fürtös fejüket.
Viszont már ők is elmaradtak az akkor is rohanó világtól. A sumérok ugyanis használták a nullát Mezopotámiában előttük röpke négyezer évvel, majd átvették azt a babilóniaiak, és innen került át már szinte ma, a megfeszített születése után háromszáz évvel Indiába, ahonnan újabb ötszáz év teltével terjedt el migráncsként az iszlám térségében, s mint minden rossz okozója mára a munkaadók asztalára is.
Ezzel a tudással felvértezve tehát, ha én buszsofőr volnék, és ott állanék a khitónomban a munkaadók előtt, akkor kifejteném nekik, hogy maguk uraim, nem egy Brahmagputa. Erre lesnének szemre meg fejre. Ekkor fölszólítanám őket, hogy szíveskedjenek versbe szedve elmesélni nekem a nulla használatának szabályait. És csak néznének. Majd vizuális demonstrációt tartanék.
Odavésnék két ferde ékjelet nekik, aztán egy kagylót és egy pontot is, majd föltenném a hangszórót érő kérdést, hogy önök szerint ezek mik, uraim? S miután tátott szájjal bámulnának, elmagyaráznám nekik, hogy ezek a nulla közismert jegyei bizonyos kultúrkörökben, s ha még ennyit sem tudnak, akkor ne álljanak elő hülye javaslatokkal, mert mint látják, a nulla nem létezik, legalábbis maguknak, munkaadó uraimék. Ettől úgy elmenne az a szemét kapitalista eszük, hogy legott megadnák azt a hét és fél százalékot, amit kérünk.
Vélemény, hozzászólás?