Gyurcsány a Fidesz Van der Lübbéje

A Fidesz maga a törvény. Pontosítok. A Fidesz a törvény felett áll. Ez ma már olyan alapvetés, mint hogy a fű zöld, az ég kék, meg az eemúúttnyóóc. A helyzet fokozódik, magam pedig az idők kezdete óta visongom, hogy egyre inkább hasonlít ez az egész a hitlerájra. Legutóbb éppen egy hete merengtem a párhuzamokról a „Der Führer schützt das Recht – nyafognék, amíg nem késő” névre hallgató fogalmazásomban.

Százhatvannyolc óra elteltével újra félre kell vernem a harangokat. Tessék:

OLYMPUS DIGITAL CAMERAA Fidesz arra készül, hogy felfüggessze a DK állami támogatását, mert Gyurcsány Ferenc cége, az Altus másfél milliárd forintos megbízást nyert az Európai Bizottságtól. Azt, hogy a pártok mennyi állami támogatásra jogosultak, és milyen más forrásokból fogadhatnak el támogatást, a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény szabályozza. Ez nem említ olyan lehetőséget, hogy egy párt állami támogatását fel lehetne függeszteni. A jogszabály szerint ha egy párt tiltott támogatást fogad el, azt az Állami Számvevőszéknek kell megállapítania, és az adott párttal befizettetnie a költségvetésbe. Ez a törvény. A Fidesz épp arra készül, hogy ezt leszarja.

Kormányzó erőnk függeszteni óhajt tehát. De azért lássuk, mit tett a fura bajuszos festőinas az ő uralma idejében, amikor a német népet mentette meg, akárha Selmeczi a nyugdíjakat.

1933. február 27-én egy magányos holland, Marinus van der Lubbe felgyújtotta a Reichstagot. Kommunistának mondta magát, de semmilyen párttal nem állt kapcsolatban. Hitler kihasználta az alkalmat, a felelősséget a kommunistákra kente, elérve pártjuk betiltását. Aztán felfüggesztette a weimari alkotmány legfontosabb pontjait, és parlament nélkül, szükségrendeletekkel kormányzott. A kommunista mandátumokat megsemmisítette, a párt tagjait az ekkor felállított koncentrációs táborokba hurcoltatta. Ezt követően megszavaztatta a felhatalmazási törvényt, a hadsereget pedig nem az alkotmányra, hanem saját személyére eskette fel.

Van nekünk Gyurcsányunk, van nekünk terror-veszélyhelyzetünk (szerintük). A DK veszélyes lehet a fijjúkra. És többet nem is mondok, fölösleges. Gondolj, Micimackó! Gondolj!

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum