OV a degeneráltak vezére – a verzál titka

Mottó: „De jó a kedvem, ha kifolyik a nedvem.”
(AE Bizottság)

A félreértések elkerülése végett ez nem szexista megállapítás. Csak úgy jelzem, mielőtt az egész magyar nemzetmentő hevület mennyboltként szakadna rám, és elkoboznák a kotonomat. Mindez a szöveg a mottóbéli zenekar Jégkrémbalett névre hallgató örökbecsű albumának borítóján olvasható egy hóttfekete koporsó mellett, s mint ilyen, hű tükre a kornak, amelyben született. 1984-et írtunk akkor, és nem kell áthallani semmit sem, a véletlen műve volt csupán.

jégkrémbalettOV ekkor alighogy leszerelt a katonaságtól, és ebben a nedvkifolyatós időben épp kollégistázott, hogy megalapozza a mai haveri kör láncolatát. Nem sokkal később, amikor többek által is hasonlatos módon ábrázoltatott az akkori magyar valóság, azaz el lett hajtva az anyukájába, a mi hősünk épp Budapesten dolgozott a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vezetőképző Intézetében. Itt Váncsa Jenő volt a főnöke, aki 1954-től a Magyar Dolgozók Pártja, majd a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja, 1985. március 28-án pedig az MSZMP Központi Bizottság tagjává választották meg.

Csak úgy, miheztartás végett mesélem el ezt. Hogy miből születnek az istenek máma minálunk. Az ilyenekből, mint ő. Az olyanokat meg, akik másképp is el tudják képzelni ezt az elcseszett világot, mint aki a minisztérium sűrű falai közt érlelte magát, ily módon üdvözlik szolgái:

„Minden igaz Fideszes Magyar csoporttársamnak békés, szeretettel és örömmel teli karácsonyt kívánok! Velünk van a Jóisten szeretete, ez amit a metéltek, meg az áruló liberálbolsevikok soha nem fognak megérteni. Ezért gyűlölnek annyira minket. De mi kitartunk minden körülmények között Orbán Viktor mellet, Ő az Igaz Magyarság egyetlen Reménye. Imádkozzunk Érte és Drága Családjáért, kapjanak sok erőt a nemes harchoz!!”

Ez egy karácsonyi üdvözlet az egyik elsőáldozótól. Amúgy leszarom, de. Figyelmezzünk csak a verzálokra – hogy csillogtassam múlhatatlan nyomdaipari tudásomat -, tehát, hogy a szerző mit is ír nagy bötűvel, azaz és tehát sorolom. Magyar, Orbán, Viktor, Remény, Érte, Drága, Család. Íme hölgyeim és uraim, tisztelt barátaim, egy vallás születése.

Mint az tudvalévő, a hit nem kíván túlzott gondolatiságot, emiatt lehet, hogy a haza kicsi – a fenti szellemben regnáló – katonáiból egész hadsereg képződik idővel, akik meg elnevezik magukat mondjuk Honfoglalás 2000 Egyesületnek, és ilyesmiket bírnak összehozni a lehengerlő szellemi erejükkel:

használt dal„Merkel kancellár migránsok százezreit hívta Európába, ám köztük megbújhatnak terroristák is, akik fenyegetik országuk biztonságát. Tegyük hozzá: nemcsak Németország, hanem Magyarország is veszélyeztetett hasonló okok miatt. Ezért, a Honfoglalás 2000 Egyesület, a V. Putyin Baráti Kör és a Nemzeti Szociáldemokraták közös kérelemmel fordultak az Országos Rendőr-főkapitányhoz, hogy adjanak ki nemzetközi elfogató parancsot Angéla Merkel német állampolgár ellen.”

És ez nem vicc, itt tartunk épp. Amikor évtizede azt találtam mondani egy televíziós műsorban, hogy OV a csőcselék vezére, tényleg rámszakadt a mennybolt, még a fénykorát élő Hír TV is megkeresett, hogy kedvére visíthasson, nos, akkor tévedtem. Módosítom az éccát: OV a degeneráltak vezére. Így árnyaltabb a kép, a végkövetkeztetés azonban ugyanaz: nincsen remény.

Hogy meglegyen a bevezetés, tárgyalás, befejezés tanító néni által megkövetelt egysége, fejezzük be Bizottsággal, miheztartás végett:

„Esti Hírlap!/ Megjelent az Esti Hírlap!/ Szenzáció!/ Ki ölte meg Napoleont?/ Arzén volt a tapétában …/ köszönöm, csókolom, két forint lesz …/ Ki ölte meg Napoleont?/ Arzén … – köszönöm … volt a tapétában …/ és a jó meleg puha ágyban./ Használtak lettünk drágám,/ Használt a szerelmünk./ Használt a bánatunk és/ Használt lett mindenünk./ Használt a házunk, a kertünk,/ Meg az idegrendszerünk./ Használt a szemünk, Használt a szánk,/ Használt az orrunk és fülünk./ Használtan érzünk és/ Elhasznált hangokat adunk és veszünk./ Használt a lábunk között a tér, és a remény./ Pedig valamikor vadonat/ újak voltunk mindannyian./ Begörcsölünk lassan/ és ezt nem tudjuk kiheverni.”

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum