Egymillió villanyszámla

Villamosenergia-szolgáltatójuknak tizenegy ezerrel, a távhő-szolgáltatóknak négyezerrel kevesebben tartoznak, mint egy éve, de még így is egymilliónál többen nem tudják folyamatosan fizetni villanyszámlájukat és több mint kétszázezren távfűtésüket. Harmincezerrel nőtt viszont azok száma, akik gázszámlákkal maradtak el az utóbbi hónapokban, tartozásuk elérte a harminckét milliárd forintot.

Ezt az MTI közölte a nagyvilággal, amely alakulatról bizonyos ideje nem igazán mondható el, hogy sötét színekkel föstené le az országot. Ebből az adatsorból azonban nem egy Barbie-ház mutatkozik, ha viszont fideszül gondolkodunk, akkor mindez nem is létezik, szemfényvesztés csupán.

ételértMert mint tudjuk, Magyarország jobban teljesít, sőt, múúkodik. A baloldal azonban – mint az közismert – permanensen a haza elrontásával foglalatoskodik, így szent karácsony előtt is fölbérelt sokezer embert, hogy játszásiból álljanak sorba némi elemózsiáért. Nem azért, hogy az éhendögöléstől megóvják nyamvadt kis életüket, csupáncsak felforgatási céllal, hogy a mi Kánaánunkat előnytelen színben tüntessék fel. Csakazért.

Ezért nem foglalatoskodik ilyen hókuszpókkal a kádéenpé, amely cserkészcsapat közismerten irgalmasságáról ismerszik meg már jóideje. A szalonkákat egyelőre nem lövik halomra, de rezeg a léc, az emberek meg le vannak szarva, ugye. Ők az Urat szolgálják, nem a földi halandókat, ez abból is látszik, hogy a vasárnapi vásárlási tobzódás helyett kézimunka szakkört és istentiszteletet javasolnak, különben is az ostya – mint Isten teste – fölöttébb laktató. Az ő véréről ne beszéljünk most, ha túl sokat iszik belőle a proli, akkor illetlenül viselkedik, és nem kap tűzifát.

És most, hogy így a nagy zabálások és vedelések problematikája megoldódott, vigyázó szemünket vessük a rezsiharcra, amely öldöklő küzdelem tábornoka – aSzilárd – már a Párt alelnöke, ergo nagy ember, aki birkózni is tud, ezért a karfiolfülűek vezetője is egy személyben, de ez mellékszál. Azt jelzi csupán, hogy milyen végtelen munkabírással rendelkezik a szegények jótevője, és dolgozik is nagy rössel.

rezsihunterEzek meg – az élhetetlen népség – születésük és neveltetésük okán háládatlanok, és még azt a pár fillért sem fizetik be, amibe manapság kerül a gázláng, amikor minden energiahordozó ára kétnaponta feleződik a nagyvilágban, ennek megfelelően a keményen dolgozó jómunkás kisember is tizenöt forinttal kisebb számlát kap. De még ezt sem képes kiperkálni.

Mert nem is akarja. Direkt szórakozik, nem megy a postára a csekkel, fogja magát, Ibizára meg Miamiba utazik a saját lábán, s miközben jót szippant a kokóból, és hülye szemekkel néz, elégedetten böffent kicsit, hogy megint, és ismét túljárt a NER eszén.

Viszont egymillió villanyszámla az a nem kövéri családmodellben uszkve négymillió magyar élőlény. Valami igaz lehet tehát abban a felforgató állításban, hogy ez itten a négymillió szegény országa. Viszont kellő kalória-visszafogással – ahogyan az új számítások javasolják – ez a szám csökkenhet. A sok szemét karitatív majom meg szétbarmolja az idillt, tömik a töltött káposztát a népekbe, amikor épp hozzá szoknának az éhezés kéjeihez. Tarthatatlan egy állapot, hogy a TEK meddig tűri, nem tudható. Csak ki kell várni az örömöket.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!