Baszódjál meg kormányviktor!

Most, hogy Magyarország a fény lehengerlő sebességével halad előre az ifjú kommunisták immár egyre jobban kitaposott útján, sőt, még jobban is teljesít mint az tudvalévő, itt az ideje a Kánaán végleges eljövetelének. És már az ajtón dörömböl, ahogyan az kitetszik. Egyetlenünk, amint egy huszárvágással lerendezte az egész menekült és terrorista-kérdést, az ő országgyűlése pedig megszavazta, hogy a kvóták miatt nekilóduljon harcos hazánk az Uniónak, legott országjárásra indult. Mindeközben persze buzgó pártja a kvóták ügyében tovább gyűjti az aláírásokat, mert a harci szellemet éberen köll tartani.

Ez sikerül is. Tegnap épp Szombathelyen járt a megváltó, és a hívők igen nagy buzgósággal fogadták. Ott nyüzsiztek körötte, éppen csak kézcsók nem csattant, de halleluja az mindenképpen volt, amit a szent ember meg is érdemel, mert hogyne. Hitükben megerősíteni érkezett a nyájat, továbbá az akolba terelni a hitetleneket, akik gyaurok, ugye.

orban-kolbaszA hit pedig a lovettán nyugszik, mint azt a Vatikántól is tudjuk, ennek szellemében a csillagokat is odaígérte az égről hű városának. Úgy röpködtek a milliárdok, hogy hirtelenjében össze sem lehet számolni őket, olyan bőség szakad a városra, hogy annyira jó lesz itt élni, senki nem vágyik már Londonba, hacsaknem elvetemült idegenszívű gazember. Mert nekiláttunk szőni kalbászból a kerítést.

Ámde forrás is köll mindehhez, hacsak egy óvatlan pillanatban nem lép félre valaki itten, mint annak idején az Veszprémben történt, akik azóta is lesik az uszodájukat. De beszéljünk a pénzről! A nem emelünk adót kormánya januártól megint rúg egyet a „senkit nem hagyunk az út szélén” című arctalan tömegbe. S miközben a hívek celebrálják a hálaadó szentmisét, ezt a figyelmükbe ajánlanám azért. Innentől szó szerint a Propellerből citálok:

„Gyakorlatilag 33% lesz az ÁFA januártól abban az esetben, ha nagyáruházban vásárolunk. Az igaz, hogy a 27% feletti 6%-ot nem ÁFA-nak, hanem élelmiszerlánc-felügyeleti díjnak nevezik, de az adóteher 33% lesz. Már a 27% is szégyenszemre a legnagyobb áfa volt a világon, ezt most sikerül űberelni a Fideszes kormánynak. A legsúlyosabban a probléma az olcsó termékeket érinti majd, mert különböző termékdíjak fix összege még jobban érzékelhető lesz, mint a drágább termékeknél. A kormány megint a mélyszegénységben élőket sújtja a legjobban. Olyan termék is lesz a piacon, melyet az új adók és az áfa összesen 40% feletti adóval sújtja majd!”

Egyszóval: Baszódjál meg kormányviktor!

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,
1 hozzászólás “Baszódjál meg kormányviktor!
  1. kiss pál szerint:

    nem tegeződünk…nem lenegttünk együtt uniós rongyot…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!