A szonta azibojnéni a tennap, hogyhátgyerekek mostanjo neekünknagyon. Neemértetük tejjessen, mér, mer a kisbözske, amejikk mámindigot van, amiko mi azapuva, vagyazanyuva meggyövünk aregge, ésojannagy szemeivanak neki, a tennap mégamiko nemkaptukmeg a kakajót megakalácsot ecercsak evágodot.
Megijedet azibojnéni, mernemis mozdut a kisbözske, szaladgátaka marcsinénive, a konyhássa, neki ojan nagyfehér hasavan a kötényibe, önagyon visongot, hogy jézusmárta. Megijenek. Nemtudom kiaza jézusmárta, mégnemjárt azovibaeddig. Fötápászkodtatták a kisbözskét, asztá valamitadtak neki kanálbul, etől jóllet. Nésztüka pityuva, azza amejik mindigvihog, mostnem vihogot.
Jóllett asztána kisbözske, föllegg, amiko a kakajót megitta, márnem vótak neki ojan átlátszóaka fülei. Eekesztem gondókkonni, hogy ez a kisbözske mostan, hogyhidegis van, megsötétis regge, szegény hogyanis jönide. Délutánis, amiko azanyu vagy azapu máeviszengem mindig itamarad, nemtudom, mikó jönekérte, de valamikó csakeviszik. Rájötem, hogy eza kisbözske ojan, minda bicebóca.
Látam a mútko a tévébe egy ojan ködmönös filmet, abba vót a bicebóca. Kökénytvitt enni, ha éhes a kisbözske ménem hozojat. Nemtudom miaza kökény, biztos jólehet, majd megkérem azaput, vegyen nekemojat a cábába vagymibe, ez ojan pirosbót atelepen. Máma alunni köllött, nemmentünk migráncsot nézni, minta a mútko.
Apityu mámegin bohóckodot. Mellete a kisbözske azúgy alutt, minta tej megamacska. Szegény dorombótis. Apityutu nem hallotam, mit suttog azibojnéni mega marcsinéni, csak néha aszthogy harakpéter. Asztat énláttam a tévébe, azmindig ojanmorcos, azapu szokotkáromkonni, ha látya, de asztse értem, hogymér, ésazanyu mindigrá szól, hogyde a gyerekelöt, ésazapu akkorcsak legyinteggyet.
Mostis ez a harakbácsi, de az ibojnéni nem káromkodot, ojan vóta szemeneki, amiko monta a nevét, mint mútko a határon, amikó a katonákat nészte. Tisztára csillogot neki, mostis. Deasztán suttogot nekia marcsinéni, asztán mintha haragutakvóna egymásra. Kisbözske szuszogot, apityu vihogot, kicsit elis aluttam.
Asztán főkettünk, jött az ozsonna, a kisbözske úgyevett, mintha kökénytkapot vóna. Az ibojnéni aszonta, hogy mijen jó nekünk, mer a harakbácsi elintészte, hogy legyennekünk ozsonna. Én eszt nem értettem, mera marcsinéni szokta adni, máma vót egyalma meg lekváros kenyér. Énkökényt akartam vóna, nem figyeetemoda, gondótam, kérekegy meszire látót a karácsonyra, pedig nemtudom, miaz. A kisbözskének lekváros vóta füle, apityu ezenis vihogot, montamneki, haggyonmer, vára dömperemmegyek.
Vélemény, hozzászólás?